Meggyes Miklósné [szerk.]: Szent István városa Esztergom története

Tartalom - IV. Esztergom az Anjou királyok uralkodásától a törökök kiűzéséig (1301-1685)

IV. Esztergom az Anjou királyok uralkodásától a törökök kiűzéséig (1301-1685) „... Az érseki méltóságra nagyon méltó volt. A várban ő építtetett igen tágas ebédlőt. Az ebédlő elé vörös márványból pompás, kiugró tornácot - loggiát - emeltetett kettős erkéllyel Az étterem fejéhez a Sibyllák boltozott kápolnáját építtette, ahol valamennyi Sibylla képét láthatjuk. Az ebédlő falán, sorban nemcsak az összes magyar király, de a szkíta elődök képei is láthatók. Hideg és meleg fürdőfülkéket is építtetett, továbbá két kertet, melyet tetőterasszal díszített oszlopcsarnok vett körül A két kert között, a szikla mellett, kerek tornyot emeltetett, különböző ebédlő- és lakószobákkal fenn színes üvegablakokkal díszítve, s a kápolna sem hiányzott. Maga majdnem mindig itt lakotl mert a Dunára nézve szép kilátást nyújtott a kerteken át. Bölcselkedésre és elmélyedésre valóban nagyon alkalmas hely volt..." A palotát és benne a nagytermet - amely átvészelte az első török ostromokat - többen leírják a XVI. században, és valamennyien az elragadtatás és csodálat hangján emlékeznek meg róla. Dzselalzade Musztafa, aki Esztergom elfoglalása után 1543 augusztusában, Szulejmán szultán kíséretében járt a várban, elmondja, hogy „a győzelmes padisah ő felsége lóra ülvén, az állam oszlopaival együtt megtekintette az elfoglalt várat. Miután a gyönyörű palotát - amely a paradicsom palotájának mintaképe, s ablakaiból letekintve a földgömb csak egy porszemnek látszik - szerencséltette látogatásával... az új dzsámiba ment". További részleteket közöl Reinhold von Lubenau, aki 1587. február 18-án járt a várban és a következőket jegyezte fel naplójában: • Vitéz János emlékműve (Szentirmai Zoltán, 1988) (...) Valamikor a magyar érsek lakott benne, s gyönyörű székháza volt, amiből még sok rész fennmaradt (...) Először a belső épületbe mentünk, és egy magas kőlépcsőn egy gyönyörű nagy terembe érkeztünk, amelyben több mint száz asztal is állhatott, és amelyben sem pillér, sem oszkrp nem volt. Fent a mennyezetet szépen faragott, aranyozott rozetták díszítették. Körben a falakon az összes keresztény császár és magyar király életnagyságú művészi képe. (...) A teremből egy kápolnába mentünk, amely már körben boltozva volt. A boltozaton sok szentnek és a megfeszített Krisztusnak képe. A kápolnába körben a szibillák voltak megfestve, akik Krisztusról prófétáltak. A kápolna mellett a mondott nagytermen át egy pompás folyosóra mentünk, amely tisztán művészi vörös márványból, magából a teremből kifelé épült. Ez márványoszlopokkal, és fent tiszta vörös márvány boltozattal és művészi lombdísszel van kiképezve, és elragadóan szép hely, ahonnan a vízre (Duna), az egész városra, és a messze vidékre nyílik kilátás (...)" m A Vitéz-palota látképe a Duna felől (Horváth István rekonstrukciója) 37