Meggyes Miklósné [szerk.]: Szent István városa Esztergom története
Tartalom - II. Esztergom földrajzi környezete
II. Esztergom földrajzi környezete II. Esztergom földrajzi környezete Esztergom a Dunántúli-középhegység legészakibb tagjának, a Dunazug-hegységnek nyugati oldalán, a Dunakanyar bejáratánál, a Garam torkolatával szemben fekszik. A Duna fölé 70 m-re magasodó, egykor minden oldalon meredek lejtövei, délen sziklafallal határolt - 300x150 m-es kiterjedésű - Várhegyről rendkívül változatos vidék tárul elénk. Nyugaton az évmilliók óta süllyedő' Kisalföld legkeletibb része, a Komárom-Esztergomi-síkság a Duna bal partján a Garamig, a jobb parton az Esztergomi-medencéig terjedt. Északon a Garam-menti dombvidék, a Garam völgye, valamint a Börzsönnyel és a Visegrádi-hegységgel egy időben létrejött, a miocén-kori vulkánosság eredményeképpen andezit-lávából felépülő hegyek láthatók. A legmagasabb a Kovács-patak feletti 395 m magas Burda. Keleten a 19-18 millió éve vulkánosság eredményeképpen létrejött 700 m magas Visegrádi-hegység már az Északi-középhegységgel teremt kapcsolatot. „Rokonaitól", a Burdától és a Börzsönytől a Duna áttöréses völgye választja el. Ez hazánk egyik legszebb természeti szépségű tája, évmilliók földtörténeti fejlődésének eredménye. Az Os-Duna egykori hordalékát, a folyóteraszokat nagy magasságban is felfedezhetjük. A hegyvidék nyugati tagja, a Vaskapu-hegycsoport 404 m magas. A város felé lépcsőzetesen süllyedő domboldalakat lösz borítja, alatta agyagot (kiscelli) és homokkövet (hárshegyi) találunk. A Cserepes-völgy és a Szentléleki-patak déli oldalán már a Pilis mészkővonulatai elkeskenyedve, sasbérc-szerűen húzódnak városunk felé (NagyStrázsahegy 309 m). Az észak-nyugat-dél-keleti, azaz a Dorog-Pilisvörösvár irányába húzódó törésvonaltól délre helyezkedik el a Gete rögvidéke (Nagy-Gete: 456 m). A középidei mészköveken eocén-oligocén-kori szénrétegek települtek. A nehezen kitermelhető karsztvízszint alatt elhelyezkedő szén kitermelését napjainkra megszüntették. Dél-nyugatra a jura-kori vörös színű mészkövéről, a süttői „vörös márványáról" híres Gerecse látható (Nagy-Gerecse 633 m). • BARLANGOK ESZTERGOM KÖRNYÉKÉN Klastrompuszta fölött a csévi szirtek nyugati sziklafalában egymástól 50 mre nyílik a Leány- és a Legénybarlang. 1953-54-ben Leel-Össy Sándor vezetésével elkészült mindkét barlang térképe. Vizsgálatai szerint a felsőtriászkorú mészkőben az eredetileg hévizes barlang alakult át karsztos forrásbarlanggá. A természetben ritka szimmetrikus barlangok eredetileg összefügghettek egymással. A barlangokban több korszak népe telepedett meg. Az új kőkortól a középkorig lakták. Az 1912-től több alkalommal végzett ásatások során még pénzhamisító műhely működését bizonyító leleteket is találtak. A Sátorkőpusztai-barlangot a Nagy-Strázsa-hegy oldalában 1944-ben kőbányászás közben fedezték fel. A feltárást, a térképkészítést 1946-ban Jakucs László végezte. Az ekkor 286 méter hosszú barlang nagyértékű ásványainak egy része mára már elpusztult. Később a dorogi Benedek Endre vezetésével folytatták a kutatást, és újabb részeket fedeztek fel. A Sátorkőpusztai-barlang nemcsak különleges ásványai miatt nevezetes, hanem a hévforrásos barlangkeletkezés legtisztább példáját is képviseli. • A Sátorkőpusztai-barlang 11
