Meggyes Miklósné [szerk.]: Szent István városa Esztergom története

Tartalom - VI. Esztergom Trianontól a rendszerváltoztatásig (1920-1990)

VI. Esztergom Trianontól a rendszerváltoztatásig (1920-1990) m A kórház főbejárata • Kossuth utcai nagy laktanya épülete • Szent István strandfürdő A romok eltakarítása és az újjáépítés megszervezése dr. Bády István megbízott polgármesterre és a városi képviselőtestületre hárult. Lelkesedésüket és kezdeményező készségüket hűen tükrözi az a határozat, melyet „Esztergom m. város várospolitikai programja, tekintettel az országos 3 éves tervre" címmel 1946-ban fogadott el a képviselőtestület. A városfejlesztés kijelölt fő irányai, iparfejlesztés, üzemek létesítése; a kisipar támogatása, az iskolaváros-jelleg erősítése, az idegenforgalom fejlesztése. Megvalósult: • a bazilika újjáépítése (kb. 1 millió Ft) államsegéllyel • a kórház helyreállítása (kb. 2 millió Ft) • a Kossuth utcai nagy laktanya helyreállítása • a tiszti üdülő helyreállítása • lakásépítkezés a Vasas utcában - államkőlcsönből • a Kenyérmezői-patak medrének rendezése (ínségmunka keretében) • a Kossuth híd újjáépítése • a Szent István strandfürdő újbóli megnyitása • az utak helyreállítása Az 1945 előtt működő középüzemek az államosítás (1949) után valamelyik már államosított üzemmel együtt alakultak nagyobb vállalattá, például a Knorr Vasöntöde és Gépgyárat a Szerszámgépgyárhoz (Petz Iparművek Rt.-hez) csatolták, majd a Tokodi-féle vasöntödével együtt Esztergomi Fémszerelvény gyár néven önálló vállalattá alakult. A háborút követően a kisiparosok vállalkozása kezdetben fellendült. Több kisüzem alakult a városban, de a kormány kisipart és kisvállalkozókat sújtó rendelkezései miatt tönkrementek. A római katolikus egyházat (és így székhelyét is) egyre több sérelem érte. A város is erősen érezte a hátrányos megkülönböztetést. Az országos politikával való egyet nem értését különböző történelmi események alkalmával kinyilvánította. Például 1946-ban a köztársaság kikiáltásának napján szervezett városi ünnepségről több párt is távol maradt. Ezen a napon a köztársaság kikiáltásának pillanatában nem szólaltak meg a harangok, holott a Nemzeti Bizottság a harangok megszólaltatására kérte az egyházi hatóságokat. Mindszenty József hercegprímás ebben a politikai helyzetben hirdette meg a „Boldogasszony éve" programját, melynek rendezvényei országszerte, így Esztergomban is tízezreket vonzottak. A XX. századi magyar egyháztörténet legkiemelkedőbb eseménye volt. Jó példája az ellenállásnak, hogy a püspöki kar közös körleveleiben szót emelt, ha a proletárdiktatúra felé haladó állami vezetés megsértette a lelkiismereti vagy vallásszabadságot, az iskolázás, a művelődés szabadságát. 1947-ben a püspöki kar a hercegprímás javaslatára körlevélben fordult a hívekhez, hogy az evangéliumi szellemű pártokra szavazzanak. Ezen a szavazáson a legtöbb szavazatot a Keresztény Női Tábor kapta. Esztergomból két képviselő került az országgyűlésbe: Gróh József és Kisházi Mihály. 1947-48-ban mind országosan, mind helyben egyre többször merült fel a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesítésének kérdése. 1948. április 23-án létrejött a két párt egyesüléséből a Magyar Dolgozók Pártja helyi szervezete, melynek városi vezetőségi elnöke Sipeki Gyula lett. A városi képviselőtestületbe első alkalommal kerültek női képviselőtestületi tagok Mihalics Erna és Fülöp Józsefné személyében. A polgármesteri választáson ismét Bády István kapott bizalmat. 108