Magyar György: Esztergom testkultúrájának története

6. A TANÁCSRENDSZER TESTNEVELÉSE ÉS SPORTJA ESZTERGOMBAN (1950-1989)

AZ ÖNKORMÁNYZATI RENDSZER TESTNEVELÉSE ÉS SPORTJA ESZTERGOMBAN tehetséges diákok beiskolázása sokszor szülői bele­egyezés hiánya miatt meghiúsult. A versenyszakosztályok és a VTSE közösen szerve­zett, időszakonként megismétlődő rendezvényein fel­tűnt és kiszűrt tehetségek szakosztályokba történő irányítása biztosította az utánpótlást. Bevált az évek során az a megoldás is, hogy egy szakosztály egy isko­la patronálását vállalta. Dicséretesnek bizonyult az utánpótlás érdekében az összefogás, amely az egyesületek, az iskolák között alakult ki a VTSF tömegsport akciói során (JUDO­KA, Suli-spuri, Evezős Kupa). Az iskolákban a Madarak és Fák Napját hagyomá­nyosan évenként megrendezték: gyalogtúrákat, kirán­dulásokat szerveztek autóbusszal vagy hajóval. Több iskola élt a nyári külföldi cseretáborozás lehetőségével (pl. József Attila Iskola az NDK-ba). Az általános iskolákban az 1977-78-as tanévtől, a középiskolákban az 1978-79-es tanévtől teljesít­ményfüzetek alkalmazását vezették be, melyektől azt várták, hogy ezzel a tanulók öntevékenységét lehet fokozni, fizikai adottságaikat fejleszteni. A diákok, a fiatalok tömegsportjának biztosítására az Edzett Ifjúságért Mozgalmat szervezték meg. Az isko­lai testnevelés területén eredményes törekvések meg­erősödtek. (A kéthetes oktatási ciklusra való áttérés idejére a közoktatásban korábban bevezetett heti 3 testnevelési óra megvédése.) Javultak a személyi és tár­gyi feltételek ugyan, de átfogó minőségi változásokra - amelyek a már ekkor célul tűzött mindennapos test­nevelési óra rendszerének kialakításával függtek össze - még nem alakultak ki teljes mértékben a kedvező fél­tételek. A korábbinál lényegesen jobb alapszínvonalra építkezhetett az alsó tagozatos testnevelés. Az iskolai testnevelésben és diáksportban a 80-as évek közepétől kezdve, belső és külső okok következ­tében a központi elvárások, eredmények jelentősen elmaradtak. A kultúra egészének állami irányítása nem volt egységes. Az iskolai testnevelés és diáksport területén bekövetkezett némi fejlődés nem hozott elegendő eredményt a tanulók fizikai felkészültségé­ben, edzettségükben és egészséges életmódjukban sem helyileg, sem országosan. 6.2. A versenysport és a tömegsport helyzete a tanácsrendszer idejében (1950-1989) Esztergom sportjában a háborút követő évtizedek­ben jelentős szerepet vállaltak a munkát adó nagyüze­mek (Marógépgyár Műszeripari Művek, EMG Relé­gyár, Látszerészeti Eszközök Gyára, Pestvidéki Gép­gyár) és csak másodlagos szerepet töltött be a helyi tanács. Elvi irányításon kívül a segítség abban realizá­lódott, hogy szerény összegeket juttatott a sportegye­sületek működési céljaira (felszerelések beszerzésére, utazási költségek részbeni fedezésére stb.) A tanács és végrehajtó bizottságai üléseiken éves szinten többször is foglalkoztak a város minőségi ver­senysportjának, valamint tömegsportjának színvona­lával (éves beszámolók, jelentések). A város intézményeiben, üzemeiben a sportélet döntően attól függött, hogy a kiemelt kádervezetők milyen jelentőséget tulajdonítottak a sportnak, a ver­senyszellemnek, biztosították-e hozzá a megtermelt javakból, nyereségből a szükséges személyi és tárgyi feltételeket. A nagyobb létszámmal és nyereséggel működő ipari vállalatoknál, mint például a Labor MIM-ben, a Szerszámgépgyárban, az EMG-ben a vállalati vezetők hiúságból is arra törekedtek, hogy si­kereket, sporteredményeket felmutató szakosztályo­kat működtessenek (labdarúgó, torna, evezős, kosár, röplabda stb.), és lényegesen kevesebbet törődtek a tömegsporttal, a szabadidős tevékenységgel. Kevés üzemben fogták fel igazán a tömegsportot olyan esz­közként, hogy az bizonyos mértékig hat a dolgozók munkakedvére, a monoton munka fáradalmainak enyhítésére (kivétel: EMG, LEGY). Tényként kell rögzítenünk, hogy a tömegsport szervezői a legtöbb intézményben, üzemben önzetlenül, „láthatatlan munkásként" szerepeltek szinte minden ellenszolgál­tatás és erkölcsi elismerés nélkül. A tömegsport terü­letén leginkább az üzemi labdarúgó-bajnokságnak, a természetjáró túráknak volt sikerük. A tanácsrendszer kezdetén a tömegsport kiszélesí­tésére létrehozott MHK próbarendszerrel egybekö­tött sportmozgalmak nem érték el céljukat. Az ön­kéntesség elvét megsértették, a statisztikai adatszol­gáltatásban a versenyzők létszámadatait nem a való­ságnak megfelelően közölték. A társadalmi munka te­rületén sokszor jelentkezett a tervszerűtlen munka, a kampányszerűség és hiányzott a fiatalság bevonása a sportéletbe. Az ötvenes esztendők elején országos mértékben szakszervezeti sportegyesületeket szerveztek. A köz­ponti propaganda hatására jöttek létre Esztergomban is a következő sportegyesületek: Kinizsi SE (élelmezé­si szakszervezet), Petőfi SE (közalkalmazottak szak­szervezete), Fáklya SE (pedagógus szakszervezet), Postás SE (postásszakszervezet), Vasas SE (vasasszak­szervezet), Vörös Meteor SE (KPDSZ), Bányász SE (bányászszakszervezet). A fenti egyesületek mellett szerepelt még az Esztergomi Dózsa, Szikra E. Hon­véd, Esztergomi Zalka SE, Építők SE, Esztergomi Spartacus. Az MHK-mozgalom után 1961-ben az MTST el­nöksége útjára indította a Toldi Miklós testnevelési mozgalmat. Ezzel a mozgalommal kívánták betölteni az állandó jellegű jelvényszerző verseny szerepét a magyar sportéletben. Szabálytervezete az MSZMP testnevelési és sporttézisei szellemében készült. Célját és feladatát az egészséges életmód, a szabadidő kultu­rált kihasználásában jelölték meg. A mozgalom kere­tein belül a természetjárásnak, a vízi és gyalogtúrázá­soknak kívántak nagyobb teret biztosítani. A szabály­zat előírta azt is, hogy a rendszeres sportolás követel­ményén túlmenően évente legalább egy sportágú elő­adáson vagy tanfolyamon kell a versenyzőknek meg­63

Next

/
Thumbnails
Contents