Magyar György: Esztergom testkultúrájának története

6. A TANÁCSRENDSZER TESTNEVELÉSE ÉS SPORTJA ESZTERGOMBAN (1950-1989)

AZ ÖNKORMÁNYZATI RENDSZER TESTNEVELÉSE ÉS SPORTJA ESZTERGOMBAN tehetséges diákok beiskolázása sokszor szülői beleegyezés hiánya miatt meghiúsult. A versenyszakosztályok és a VTSE közösen szervezett, időszakonként megismétlődő rendezvényein feltűnt és kiszűrt tehetségek szakosztályokba történő irányítása biztosította az utánpótlást. Bevált az évek során az a megoldás is, hogy egy szakosztály egy iskola patronálását vállalta. Dicséretesnek bizonyult az utánpótlás érdekében az összefogás, amely az egyesületek, az iskolák között alakult ki a VTSF tömegsport akciói során (JUDOKA, Suli-spuri, Evezős Kupa). Az iskolákban a Madarak és Fák Napját hagyományosan évenként megrendezték: gyalogtúrákat, kirándulásokat szerveztek autóbusszal vagy hajóval. Több iskola élt a nyári külföldi cseretáborozás lehetőségével (pl. József Attila Iskola az NDK-ba). Az általános iskolákban az 1977-78-as tanévtől, a középiskolákban az 1978-79-es tanévtől teljesítményfüzetek alkalmazását vezették be, melyektől azt várták, hogy ezzel a tanulók öntevékenységét lehet fokozni, fizikai adottságaikat fejleszteni. A diákok, a fiatalok tömegsportjának biztosítására az Edzett Ifjúságért Mozgalmat szervezték meg. Az iskolai testnevelés területén eredményes törekvések megerősödtek. (A kéthetes oktatási ciklusra való áttérés idejére a közoktatásban korábban bevezetett heti 3 testnevelési óra megvédése.) Javultak a személyi és tárgyi feltételek ugyan, de átfogó minőségi változásokra - amelyek a már ekkor célul tűzött mindennapos testnevelési óra rendszerének kialakításával függtek össze - még nem alakultak ki teljes mértékben a kedvező féltételek. A korábbinál lényegesen jobb alapszínvonalra építkezhetett az alsó tagozatos testnevelés. Az iskolai testnevelésben és diáksportban a 80-as évek közepétől kezdve, belső és külső okok következtében a központi elvárások, eredmények jelentősen elmaradtak. A kultúra egészének állami irányítása nem volt egységes. Az iskolai testnevelés és diáksport területén bekövetkezett némi fejlődés nem hozott elegendő eredményt a tanulók fizikai felkészültségében, edzettségükben és egészséges életmódjukban sem helyileg, sem országosan. 6.2. A versenysport és a tömegsport helyzete a tanácsrendszer idejében (1950-1989) Esztergom sportjában a háborút követő évtizedekben jelentős szerepet vállaltak a munkát adó nagyüzemek (Marógépgyár Műszeripari Művek, EMG Relégyár, Látszerészeti Eszközök Gyára, Pestvidéki Gépgyár) és csak másodlagos szerepet töltött be a helyi tanács. Elvi irányításon kívül a segítség abban realizálódott, hogy szerény összegeket juttatott a sportegyesületek működési céljaira (felszerelések beszerzésére, utazási költségek részbeni fedezésére stb.) A tanács és végrehajtó bizottságai üléseiken éves szinten többször is foglalkoztak a város minőségi versenysportjának, valamint tömegsportjának színvonalával (éves beszámolók, jelentések). A város intézményeiben, üzemeiben a sportélet döntően attól függött, hogy a kiemelt kádervezetők milyen jelentőséget tulajdonítottak a sportnak, a versenyszellemnek, biztosították-e hozzá a megtermelt javakból, nyereségből a szükséges személyi és tárgyi feltételeket. A nagyobb létszámmal és nyereséggel működő ipari vállalatoknál, mint például a Labor MIM-ben, a Szerszámgépgyárban, az EMG-ben a vállalati vezetők hiúságból is arra törekedtek, hogy sikereket, sporteredményeket felmutató szakosztályokat működtessenek (labdarúgó, torna, evezős, kosár, röplabda stb.), és lényegesen kevesebbet törődtek a tömegsporttal, a szabadidős tevékenységgel. Kevés üzemben fogták fel igazán a tömegsportot olyan eszközként, hogy az bizonyos mértékig hat a dolgozók munkakedvére, a monoton munka fáradalmainak enyhítésére (kivétel: EMG, LEGY). Tényként kell rögzítenünk, hogy a tömegsport szervezői a legtöbb intézményben, üzemben önzetlenül, „láthatatlan munkásként" szerepeltek szinte minden ellenszolgáltatás és erkölcsi elismerés nélkül. A tömegsport területén leginkább az üzemi labdarúgó-bajnokságnak, a természetjáró túráknak volt sikerük. A tanácsrendszer kezdetén a tömegsport kiszélesítésére létrehozott MHK próbarendszerrel egybekötött sportmozgalmak nem érték el céljukat. Az önkéntesség elvét megsértették, a statisztikai adatszolgáltatásban a versenyzők létszámadatait nem a valóságnak megfelelően közölték. A társadalmi munka területén sokszor jelentkezett a tervszerűtlen munka, a kampányszerűség és hiányzott a fiatalság bevonása a sportéletbe. Az ötvenes esztendők elején országos mértékben szakszervezeti sportegyesületeket szerveztek. A központi propaganda hatására jöttek létre Esztergomban is a következő sportegyesületek: Kinizsi SE (élelmezési szakszervezet), Petőfi SE (közalkalmazottak szakszervezete), Fáklya SE (pedagógus szakszervezet), Postás SE (postásszakszervezet), Vasas SE (vasasszakszervezet), Vörös Meteor SE (KPDSZ), Bányász SE (bányászszakszervezet). A fenti egyesületek mellett szerepelt még az Esztergomi Dózsa, Szikra E. Honvéd, Esztergomi Zalka SE, Építők SE, Esztergomi Spartacus. Az MHK-mozgalom után 1961-ben az MTST elnöksége útjára indította a Toldi Miklós testnevelési mozgalmat. Ezzel a mozgalommal kívánták betölteni az állandó jellegű jelvényszerző verseny szerepét a magyar sportéletben. Szabálytervezete az MSZMP testnevelési és sporttézisei szellemében készült. Célját és feladatát az egészséges életmód, a szabadidő kulturált kihasználásában jelölték meg. A mozgalom keretein belül a természetjárásnak, a vízi és gyalogtúrázásoknak kívántak nagyobb teret biztosítani. A szabályzat előírta azt is, hogy a rendszeres sportolás követelményén túlmenően évente legalább egy sportágú előadáson vagy tanfolyamon kell a versenyzőknek meg63