Magyar György: Esztergom testkultúrájának története

6. A TANÁCSRENDSZER TESTNEVELÉSE ÉS SPORTJA ESZTERGOMBAN (1950-1989)

A TANÁCSRENDSZER TESTNEVELÉSE ÉS SPORTJA ESZTERGOMBAN ráth Iván (Bottyán technikum testnevelője) valamint Béták Rudolf (317. Szakmunkásképző Intézet testnevelője) a „Komárom megye testnevelési és sportmozgalmának fejlesztéséért" című emlékplakettet kapták. Anyagi nehézségek következtében a felsőfokú technikum megszüntetése maga után vonta a sikeresen szereplő Gépész Haladás SE feloszlatását is (1972 december). Szakosztályai (kosárlabda és atlétika) fúzió révén az Esztergomi SZIM Vasas Sportegyesülethez kerültek. Az 1000 éves Esztergom jubileumi sportrendezvényei között szerepeltek: - az országos középiskolás kosárlabda elődöntők Esztergomban; - ifjúsági sportfesztivál óvódástól-tanítóképzőkig (400 szereplővel); 1973-ban a középiskolás megyei bajnokságon a fiúknál minden kategóriában, a lányoknál „B" kategóriában, csoportban és egyéniben is az esztergomi diákoké volt a siker. A szakmunkástanuló fiatalok megyei sporttalálkozó versenyét Tatán az esztergomi 317 sz. Szakmunkásképző nyerte. A győztes csapat tagjai között szerepelt Kiss Ferenc, a későbbi olimpiai atléta. 1973-74-es tanévtől az iskolai testnevelés óraszáma háromra emelkedett azzal a céllal, hogy a megnövekedett mozgáslehetőség a diákok testi-szellemi harmóniáját szolgálja. Az OTSH létrehozásával, a testnevelés és a sport állami irányításának bevezetése következtében a sportegyesületek helyzete megváltozott. A változás új alapszabály tervezetet és sportfegyelmi szabályokat írt elő. Az alapfokú sporteseményeken, rendezvényeken és azok megszervezésében a tanintézetek KISZ és sportaktivistái jeleskedtek. A városi TS irányelvként határozta meg az ifjúság nevelését, s ezen belül az iskolai testnevelés és tömegsport minél szélesebb körben való kiterjesztését. 1975 márciusában megyénkben 6 tővel megalakult az Általános Iskolai Sportbizottság. Esztergom a környék oktatási bázisává fejlődött, és az ezzel járó kötelezettségek is alaposan megnövekedtek, új iskolákat, kollégiumokat, tornatermeket, szabadtéri pályákat kellett létrehozni. Helyet kellett adni a bányaipari technikum kollégiumának, a felsőfokúvá alakult tanítóképző intézet gyakorló iskolájának. Az iskolák személyi és tárgyi feltételeit javítani kellett, mivel még a 70-es évek elején is Esztergomban csupán egyetlen általános iskola rendelkezett megfelelően felszerelt tornateremmel. A szűkös anyagi lehetőségek és szorító pályagondok miatt előtérbe kerültek a kispályák létrehozásának tervei. A középfokú tanintézetekben működő sportkörök tevékenységének összehangolására, munkájuk megjavítására egységes városi program készült. Ebben szerepelt az MTS határozatainak szelleme, a házi, városi és megyei területi versenyek versenyszámai, időpontja, szabályai. Az iskolai sportkörök szakosztályaiban felkészülő diákok a házi, a városi, körzeti bajnokságok után a megyei versenyeken szerepeltek leginkább váltakozó sikerrel. Az iskolai sportkörökben megalakított szakosztályok főleg négy sportág: adétika, torna, kosárlabda, labdarúgás körében szerveződtek. A tanulók társas kapcsolatát, baráti szellemiségét nagyban elősegítették a különböző évfordulók, hagyományos ünnepségek alkalmával rendezett kupaversenyek, villámtornák, bemutatók (tornaünnepélyek, OSN stb.). A 70-es évek végefelé a városra nehezedő egyre szorítóbb létesítményhiány pótlására jött létre összefogás. A városban tanuló sok ezer diák testneveléséhez kevés volt a pálya, tornaterem. Előbb a Vörös Meteor Egyesület, és a tanács épített a megyei TS segítségével, a városi könyvtár mellett szabadtéri pályákat (kézi, kosár, röplabda). Az új létesítmények elsősorban a diákok, az általános iskolások számára készültek, de délutánonként az egyesületek szakosztályai is igénybe vehették. A régóta vajúdó volt csónakház épületét átadták az iskolai testnevelés céljaira. Az iskoláknak problémát jelentett a sportszerek beszerzése is (drága, a minőség nem kielégítő, vidéken sportszerüzletek hiányoztak). Az általános iskolás tanulók mozgásigényének kielégítésében az 1949-ben megalakult úttörőház jelentős szerepet vállalt (31 szakkör, 2 szakosztály). Tényként kell rögzítenünk, hogy az úttörőház nagytermében rendszeres filmelőadásokat, bábjátékokat rendeztek. Sok sikert elért tánccsoportjuk és színjátszó gárdájuk volt. Az udvaron el fogadhatóan felszerelt sportpályák (labdarúgó, röplabda, kosárlabda, teniszpályák) álltak a legifjabb tanulók és sportolni vágyó ifjak számára. Az úttörőház saját autóbuszával a diákok, főleg nyáron számos országjáró túrán vettek részt. 1971-ben az Országos Úttörő Szövetség az esztergomi úttörőházat vándorzászlóval tüntette ki. A kitüntetésben jelentős szerepet játszott a mozgalmas sportélet - nevezetesen a vízitúrák, a labdajátékok, az atlétika és a különböző „mókás" - sportversenyek. A víziturák közül emlékezetesek maradtak a Fekete-tengerig tartó túra, a várnai Aranyparton töltött egy hét, valamint a Tisza-túrák. 1972-ben több jelentős oktatási intézménnyel gyarapodott városunk. Megépült a Munkaügyi Minisztérium beruházásában a MÜM 317 sz. Szakmunkásképző Intézet, a Művelődésügyi Minisztérium beruházásában az új Leánynevelő Intézet, valamint az Ipari Szakközépiskola tanműhelye. A város vezetői a SZIM Marógépgyár vezetőivel együttműködve létrehozták az egyesületi sportiskolái rendszerű oktatást a Balassa Bálint Általános Iskolában, elsősorban atlétikai célfeladatokkal. Az alsó tagozatos tanulócsoportokból (I-IV osztály) kialakítottak egy előkészítő sporttagozatos osztályt, amelynek a testnevelési óraszámát megemelték, és a tanítási órákon túl plusz sportfoglalkozásokat biztosítottak A felső tagozatban tanulók közül a tehetséges diákok SZIM SE atlétikai szakosztályában szakosztályi keretek között atlétikai edzők irányításával készültek fel. A kezdeti „fellángolást" nem követte tartós, következetes, rendszeres tevékenység, felkészülés és különösen 1978-tól az együttműködési utánpótlási rendszer nem váltotta be a hozzáfűződő reményeket. Kezdeti népszerűsége az iskolának fokozatosan megszűnt, ebben közrejátszott az a tény is, hogy új iskolák (Gyakorló Általános Iskola, Somogyi, József Attila) lényegesen jobb tárgyi és személyi feltételekkel kezdték meg működésüket. Az „oldalágról" más iskolákból a 62