Magyar György: Esztergom testkultúrájának története
4. A VÁROS TESTNEVELÉS ÉS SPORTTÖRTÉNETE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (1918-1945)
A VÁROS TESTNEVELÉS ÉS SPORTTÖRTÉNETE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT nek éveit a két kiváló élversenyzőről joggal nevezhetjük „Marosi - Philipp korszaknak." A versenyzés mellett a túrázást sem hanyagolták el; minden nyáron elindították például a nagyon kedvelt Passau-Esztergom túrát, amelyen az egyletnek szinte egész tagsága hajóba ült. Öt-hat éven át kellő gondot fordítottak az utánpótlás nevelésére: 1925-1926 telén például 37 középiskolás diákot képeztek ki a csónakház téli evezős medencéjében. Bár annak idején Marosi és Philipp is középiskolásként kezdte a felkészülést, - az EHE vezetősége éppen az ő fényes eredményeiktől „elvakulva" fordított egyre kevesebb figyelmet az utánpótlás biztosítására. E „létkérdés" megoldásától az is sok energiát vont el, hogy a vezetőknek ekkoriban az anyagi fennmaradásra kellett összpontosítaniuk: az egyesületet (főképp az építkezés következtében) óriási kölcsönterhek nyomták. 1928-ban rendkívüli közgyűlésen 16 tag vállalta, hogy ötévi időtartamra fejenként és évenként 300300 pengőt, további öt évre pedig 200-200 pengőt fizet az egyesület adósságainak tőketörlesztésére. 1 0" A másik gondon úgy próbáltak segíteni, hogy 1928-1930 között - a versenyzést teljesen szüneteltetve - a gimnazisták és a tanítóképzős növendékek kiképzését újra széles alapokra helyezték. 1932. július 10-én tartotta az Esztergomi Hajósegylet 25 esztendős jubileumi ünnepségét. Az ünnepi közgyűlésen részt vett Lingauer Sándor, a Magyar Evezős Szövetség elnöke is. Az évforduló alkalmából az EHE évkönyvet adott ki. 10 9 Az 1930-as évek derekán számtalanszor elölről kellett kezdeni a táborozást, a kiképzést, a csapatépítés fáradtságos munkáját. A reményekre jogosító négyes vagy nyolcas tagjai a középiskola viszonylagos védettségéből olyan súlyos gazdasági körülmények közé léptek ki, amelyek egyszerre felerősítették társadalmi különbségeiket. Az elhelyezkedés, megélhetés csak néhányuk számára nem okozott gondot -, a tagok többségét arra kényszerítette, hogy elhagyja a várost, így az egyletet is. 1938-ban Király László testnevelő tanár tevékenységével újabb lendületet vett Esztergom evezőssportja. Az EHE keretén belül nagy körültekintéssel megszervezi az evezős oktatást. Ő maga nemcsak az edzéseket vezette, hanem versenyzett is. Az EHE egyre inkább a középiskolás versenyzők felkészítését szorgalmazta, hajókat és felszereléseket vásárolt a kedvezőbb feltételek biztosítása érdekében. A széles alapokra helyezett fejlődést a II. világháború megakasztotta. Bevonulások, egyre súlyosabbá váló anyagi problémák hatására az evezés teljesen hanyatlásnak indult. 4.2.1.3 Úszás Úszó szakosztállyal a MOVE Esztergomi Sportegyesület (MESE) rendelkezett. A Magyar Úszószövetség 1920. május 29-30-án tartotta országos kongresszusát, ahol elhatározták, hogy a vidéki vízi élet fellendítése érdekében szövetségi kerületeket állítanak fel. Esztergom úszószakosztályát a „Duna északi kerületébe" sorolták, ahol Tata, Dorog, Komárom stb. csapataival vívott küzdelmeket. A kerületi versenyek mellett országos úszóversenyeket is rendeztek, amelyeken neves budapesti úszószakosztályok és versenyzők is részt vettek. Ezek a versenyek tűzbe hozták nemcsak az esztergomi úszókat, hanem lelkes közönségüket is. Az úszás mellett a vízilabdázást is kezdeményezték. 11 0 A kerületi úszóbajnokságon éveken át szép eredményeket értek el az esztergomi úszók. Teljesítményük elismeréseként a MUSZ 1924. augusztus 31-én Esztergomban rendezte meg az I. országos vidéki úszóversenyt, amelyen közel 60 úszó vett részt. Az úszószámok mellett a program műugrást és vízipóló mérkőzést is tartalmazott; a MESE gárdája ezeken szintén sikeresen szerepelt. Ok nyerték az összetett csapatbajnokságot. 1925-ben a Pestvidéki Úszókerület bajnokságába sorolták az esztergomiakat. A kerületi úszóverseny minden számát megnyerték (Vermes Edit, Weisz József, Knisek Gyula, Schmiedt Gyula, Fischof Zsiga). A vízipólócsapat is verte a kerületi csapatokat. Az úszók kerületi és országos bajnoki versenyek mellett meghívásos viadalokon is részt vettek. A MESE úszószakosztálya minden évben megrendezte kisdunai versenyét 3 és 1 km-es távokon. Az országos vidéki úszóversenyen Weisz, Starkbauer nyert országos bajnokságot. Különösen az utóbbi volt eredményes: egymaga három első helyet szerzett. A középiskolások úszóéletének fellendítése Krizsán István és Werner Gyula testnevelő tanárok érdeme volt. Az esztergomi uszoda nemcsak a házi, hanem a meghívásos országos versenyeknek is mozgalmas helyszíne volt. Versenyzők és közönség egyaránt szívesen látogatta a MESE úszóversenyeit. A nézők soraiban gyakran ültek olyan „illusztris személyiségek", mint a bíboros-prímás, az alispán, a képviselőház elnöke stb. 1926-ban a MESE úszószakosztálya már harmadszor nyerte el összetett eredményei alapján a Révay országos vándordíjat. 1926. augusztus 23-án az esztergomi úszókat nagy veszteség érte. Legtehetségesebb versenyzőjük, Vermes Edit, országos női úszóbajnok 16 éves korában, tragikus körülmények között meghalt. 1927. augusztus 7-én avatták Esztergomban az új strandfürdőt és versenyuszodát. Ebből az alkalomból országos úszóversenyt rendeztek. 1928. július 8-án az Esztergomban rendezett MOVE országos úszóbajnokságon az esztergomi Nemes Ilona bajnoki címet nyert. A verseny különlegessége volt, hogy Bárány István Európa bajnok is indult, és biztosan győzött mind a 100, mind a 200 méteres gyorsúszásban. Jelen volt a MUSZ elnöke, Kiss Géza is. Nemes Ilona a budapesti Császár uszodában folytatta sikeres szereplését: az országos bajnokságon a 100 méteres női mellúszás győztese lett. Ugyanitt első helyezést ért a 3 x 50 méteres ifjúsági stafétában a Weiter - Vermes T. - Kemény összeállítású gárda. A 40
