Magyar György: Esztergom testkultúrájának története
4. A VÁROS TESTNEVELÉS ÉS SPORTTÖRTÉNETE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (1918-1945)
A VÁROS TESTNEVELÉS ÉS SPORTTÖRTÉNETE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT versenyzők 1928-ban elnyerték a Honvédelmi Mi nisztérium vándordíját, s egy békéscsabai alapítású díj ugyancsak Esztergomba „vándorolt". A húszas évek során elért fényes eredmények hátterében egy lelkes „bennszülött" fiatalember, Rudolf Lóránt állt. Irányító-szervező munkája idején az esztergomi úszóversenyek fontos társadalmi eseményeknek számítottak. Sajnos a pályaválasztás iránya, és a megélhetés gondjai az úszócsapatot felbomlasztják. 1930-ban távozik az egyesületből Wassel, Vermes Zoltán, Kemény, akik már országos hírnévre tettek szert. Az élversenyzők szétszéledése után csupán gyermekúszók maradtak. A szakosztály vezetője a válságos időben is dolgozott , hogy az uszoda mozgalmas élete ne szűnjön meg teljesen. Amikor 1932 júniusában bemutatóra hívta meg az ország nevesebb úszóit és a Los Angeles-i olimpiára kijelölt vízipólócsapatot, versenyző jelöltjeinek tanulási alkalmat, közönségének színvonalas, izgalmas látnivalót biztosított. 1933-ban dr. Rudolf Lóránt visszatért a városba, és újból kézbevette a szakosztály vezetését, irányította az edzéseket. 1934-ben a MUSZ az egész ország úszócsoportját átszervezte. A szervező munkában dr. Bárány István, dr. Fadgyas Miklós mellett dr. Rudolf Lóránt is jelen volt, akit a MUSZ Budapest kerületi főtitkárává választottak. Az év folyamán jelentős sportmozgalom indult Esztergomban. Az úszókörzet, illetve a MUSZ képviselői aláírták az Esztergomi Körzeti Úszó Barátok Egyesületének (EKUBE) alapítólevelét. Célként rögzítették a körzet anyagi támogatását, a középiskolai úszóélet kialakítását és tehetséges úszók versenyeztetését. A MESE úszószakosztályának vezetését teljesen átszervezték. 1" Új edzőnek Eperjessy Gézát kérték fel a szakmai foglalkozások vezetésére. Úszótanfolyamokat indítottak. Két-három esztendei munka után újból országosan figyelemre méltó eredményeket értek el az esztergomi úszók. Közülük elsősorban Hun Jenéi és Szabó Pál neve vált ismertté. 1938-ban Veresegyházán rendezte a MÜVE országos úszóbajnokságát, ahol Esztergom 20 pontos összteljesítménnyel kiválóan szerepelt; a MF1SE vízipólócsapata is kupát nyert. Esztergom úszószakosztálya felzárkózott a vidéki nagyvárosok: Pécs, Szeged, Eger színvonalához. A fejlődés felfelé tárté) ívét a háborús évek törték meg. 4.2.1.4 Természetjárás Az esztergomi polgárok még a múlt században felismerték a szabad természetben a gyalogtúrák szerepét. Eleinte csak a Tornaegylet tagjai szerveztek kirándulásokat a Kovács-patakhoz, a Fáry-kúthoz, Dobogókőre, Dömösre, Királykútra. A századfordulém Esztergomban kialakult egy asztaltársaság, amely hazánk és a külföldi táj szépségeinek megtekintését tűzte ki célul." 2 1911-ben a Magyar Turista Egyesület keretén belül külön osztályként alakult meg az Esztergomi Turista Osztály. A háborús évek alatt stagnált a turizmus Esztergomban is. 1920-tól újból megélénkültek a társasösszejövetelek és a kirándulások - az egyesület keretében. A turistaosztály vezetőségében, pártoló tagjai között több egyházi személy szerepelt. 1921-ben a vaskapui menedékháznál egyházi szertartás mellett Mária-szobrot állítottak fel. 11 3 Az osztály 1921-ben ünnepelte tíz éves fennállását, s ebbéíl az alkalomból ünnepi közgyűlést rendeztek. Minden évben volt egy-két - néha több - szervezett kirándulásuk. Műsorukban gyakran szerepelt kötélhúzás, sokféle tréfás verseny és hangulatkeltő móka. Rendszeres kapcsolatot tartottak a budapesti turistaegyletekkel asztaltársaságokkal. Az idegenforgalom fellendítésére és tájékoztatására a turista osztály gondozásában 1924-ben megjelent az Esztergomi kalauz című könyv. 11 4 Kirándulási programjait az osztály havonta összeállította és közzétette a helyi sajtóban. Szívügyüknek tekintették a vaskapui menedékház fenntartását és bővítését, amit különböző adományokból gyűjtésekből fedeztek. Turista-útvonalak kijelölésében is gyakran vállaltak részt. A 27 tagú Turista Dalárda nagy közönségsikernek örvendett, amelyben jelentős szerepe volt Varsányi Ignác és Hajnali Kálmán karnagynak. 1926-ban 12 esztendőre bérbe vették az esztergomi káptalantól a klastrompusztai vadászházat, és turista menedékháznak rendezték be. A Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztályát a turisták széles tábora ismerte; híres volt rendezvényeiről, a találkozók baráti légköréről, vendégszeretetéről. Erdemei közé tartozott a turistaság eszméjének terjesztése, népszerűsítése. Jelentős szerepet játszott a Magyar Turista Egyesület Tatatóvárosi Osztályának létrehozásában. Az esztergomi turisták közül többen részt vettek az anyaegyesület (MTE) által szervezett erdélyi kiránduláson. Az 1930-as évek elejének erősödő gazdasági válsága a turisták életében is gondokat okozott. Az előző évek 450 körüli taglétszáma erősen megcsappant. Az általános pénztelenség, illetve a jövő bizonytalansága miatt az erkölcsi és anyagi támogatások lényegesen csökkentek, sokszor elmaradtak, a kirándulások és összejövetelek száma is egyre csökkent. 1932-ben az osztály egyik tagja, Vitái István jelentette meg az „Esztergom és környéke" című útleírásokban gazdag füzetét. A harmincas évek közepén már újból több túrát szerveztek, a tagok létszáma emelkedni kezdett. Főképpen az anyaegyesület és néhány társegyesület rendezvényein, megmozdulásain vettek részt. Az osztály 1936. évi működésének kiemelkedő eseménye a fennállásának negyedszázados évfordulójára rendezett díszközgyűlés volt, melyet a Magyar Turista Egyesület vándorgyűlésével kötöttek össze. Az osztály életében a háború előtti utolsó jelentősebb esemény az, hogy saját körükön belül megalakítják a dorogi „Jószerencsét Asztaltársaság"-ot." 41
