Magyar György: Esztergom testkultúrájának története

4. A VÁROS TESTNEVELÉS ÉS SPORTTÖRTÉNETE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (1918-1945)

A VÁROS TESTNEVELÉS ÉS SPORTTÖRTÉNETE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT heti 4 órát és két „sportdélutánt" írt elő, amiből az utóbbit nem tudták kötelezővé tenni. A négy testnevelési órából is csak három került bevezetésre. Az 1939. évi II. honvédelmi törvény alapján az 5-8. osztályos fiútanulókat heti egy alkalommal 3 órás délutáni kiképzésre kötelezték. A végrehajtásért a kerületi és megyei katonai parancsnokságokat tették felelőssé. A rendelkezés 1941/42-es tanévtől történő bevezetése azt jelentette, hogy a diákság levente foglalkozásain elvileg elszakadtak az iskolai testneveléstől, és szinte összeolvadtak az iskolán kívüli félkatonai előképzéssel. Az 1942/43-as tanév kezdetétől valamennyi középfokú iskolában bevezették a napi félórás kötelező testgyakorlást. A tanintézetek közül a középiskolák minden tanév végén külön-külön rendezték évzáró tornaünnepélyüket, amelyeken szabadgyakorlatok, játékos stafétaversenyek, atlétikai versenyszámok, labdajátékok, tőr- és kardvívó-bemutatók szerepeltek. Az ünnepélyek végén az igazgatóktól vehették át a jutalmakat azok a tanulók, akik az év során testnevelésben és sportban jeleskedtek. A jutalmakat és adományokat rendszerint az Iparbank, a Hitelbank, a Buzárovits cég ajánlotta fel. A középiskolák rendszeresen részt vettek a „Névtelen Hősök" elnevezésű kegyeleti stafétaversenyeken, az esztergomi MOVE által megrendezésre kerülő „Ernszt Sándor labdarúgókupa" mérkőzéssorozaton, a városi intézetek közötti versenyeken, ahol labdarúgásban, kosárlabdában, asztaliteniszben, úszásban és adétikában mérték össze erejüket. Minden iskolában működött a cserkészmozgalom és az ifjúsági sportkör. Ez utóbbiakat a VKM 25 754/1923. XIII. sz. rendelete alapján hozták létre. A középiskolák különböző típusai (reálgimnázium, leánylíceum stb.) az 1934. XI.tc. alapján megszűntek, egységes gimnáziumi rendszer lépett a helyükbe. A katolikus egyházi hatóság alá tartozó középiskolák, így az esztergomiak is autonóm katolikus középiskolákká alakultak. Az intézmények testnevelés- és sporttevékenységét az alábbiakban lehet összefoglalni. r 4.1.1. Esztergomi Érseki Római Katolikus Tanítóképző Intézet 1920-tól hat évfolyamra emelték a négyéves tanítóképzést A tanterv a testnevelés feladataként a tanulók egészségének testgyakorlással, játékkal történő megőrzését jelölte meg. Az 1923-as testnevelési tanterv az előzőhöz képest jelentős változást mutat. Részletes oktatási tematikát adott, amelynek mozgásanyaga részben már tartalmazta a sokoldalú emberképzéshez szükséges ismereteket. A tantervi gyakorlatanyagban a következők szerepeltek: - különleges hatású gyakorlatok (nyak,láb,törzs és légzési); - általános hatású gyakorlatok (emelések, hordások, dobások, függőgyakorlatok, futás, szökdelés, korcsolya, szánkózás) - társasgyakorlatok: tánc, játékok; - rendgyakorlatok; - birkózás; - kirándulás; - önvédelemre előkészítő gyakorlatok. A tanterv a növendékek egészségének megóvása és edzettségének tervszerű fejlesztése érdekében heti 2 óra testnevelést és egy játékdélutánt rendelt el. A tanítónövendékek a testnevelési órákon a fizikai képzés mellett elsajátították az elméleti és gyakorlati ismereteknek azt a minimumát is, amely az elemi népiskolákban a testgyakorlás-tanítás helyes vezetéséhez szükséges volt. A tanítóképzős növendékek a tanítási idő után felszabaduló szabadidőt sokféle módon töltötték el. Több kirándulást szerveztek számukra; az 1926/27-es tanévtől minisztériumi utasításra „5 évre elkészített terv szerint legalább 8 kirándulásra kellett vinni minden osztályt. A Pázmány cserkészcsapat révén rendszeressé váltak a nyári táborozások. Ebben az időszakban a képzőben testnevelő tanárként tevékenykedett: Oberth Ágoston (1920) Krizsán István (1921-1922) Bárdos Béla (1922-1938) Patyi Károly (1938-1940) Király László (1940-1945) Az intézeti testnevelés és sport színvonalát nagymértékben emelte a testnevelési órák szakszerű vezetése és a sportkör, amely „Eötvös" nevét vette fél. A sportkör már a megalakulás évében hat szakosztályt működtetett, nevezetesen: torna-, vívó-, úszó-, céllövő-, birkózó- és labdarúgó-szakosztályt. 1936/37-ben már vitorlázórepülő szakosztály is működött. Az intézet sportélete különösen Bárdos Béla tevékenysége alatt fejlődött dicséretesen. A tanítóképzősök 1926-27. évi országos tornaversenyén - melynek színhelye abban a tanévben Debrecen volt - az esztergomiak korláton és nyújtón országos bajnokságot nyertek. Több országos siker elismeréseként 1928-ban I. osztályú csapattá minősítették a képző tornászcsapatát. A képző 1929-ben új épületet kapott a Bazilika mellett, amelyben 18x10 m-es tornaterem is rendelkezésre állt. Átadása egyszeriben megoldotta azt a nagy problémát, amely az intézet működésének kezdetétől létezett, hogy ti. az időjárás határozta meg: lehet-e tornaórát tartani. Az új tornaterem mellett egy játszóudvar és fürdő létrehozása is jelentős segítséget adott az egészséges, cselekvőképes tanítók neveléséhez. A testnevelés egyre inkább betöltötte hivatását, hozzájárult a tanítói személyiség formálásához, sokoldalúbbá válásához. Az intézeti növendékek, hivatásuk elsajátítása mellett, éveken keresztül sikeresen szerepeltek a helyi „kegyeleti" stafétafútásban. Az országos versenyekre a városban készültek fél, használták az esztergomi MOVE sporttelepét és az úszócsarnok három medencéjét. A felkészítés eredményeként az 1934/35-ös tanévben a diákoknak mintegy 80%-a tudott úszni. Az Országos Testnevelési Tanács (OTT) rendszeresen támogatta az intézményt sportfelszerelésekkel (sífelszerelés, tornaeszközök, stb.) A növendékek sikerrel szerepeltek a városi tornaünnepélyeken, és 1936-ban elnyerték az örökös vándordíjat. A 34