Magyar György: Esztergom testkultúrájának története
4. A VÁROS TESTNEVELÉS ÉS SPORTTÖRTÉNETE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (1918-1945)
A VÁROS TESTNEVELÉS ÉS SPORTTÖRTÉNETE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT merült fel, ami természetes, mert minden útkeresés keserves időszakának van nem kívánatos velejárója. Munkájukat befolyásolták a különböző érdekeltségek által meghatározott célok, melyekben nemzeti függetlenségi és katonai törekvések is kifejezésre jutottak. Városunkban a testi nevelés a vizsgált időszakban csak részben oldotta meg sajátos eszközeivel a fiatalok személyiségfejlődését. A különböző egyletekben sokszor zárt jelleggel társasági élet folyt kiegészítő sport szórakozással (teke, lövészet, evezés). A polgárok közül csak néhányan ismerték fel a sport- és játéktevékenység egészségügyi jelentőségét, jórészük csak utánozni kívánta a fővárosi arisztokrácia szokásait. Ezzel együtt jelentős hatással volt Esztergom testkultúrájára a főváros közelsége, kisugárzása. A város testkultúrájának szociális támogatása sok esetben akadozott. Ennek ellenére tényként rögzíthetjük, hogy az iskolai testnevelés reformja nem rekedt meg csupán a város középiskoláinak falain belül, és a szakember, valamint a létesítmények helyzete az országos viszonyokhoz képest nem volt rossz. A sportágak mozgásanyagainak elsajátítása csupán az utánzás és tapasztalatátadás színvonalán mozgott. Trénerek nem voltak, csupán tanfolyamot rendezett egy-két torna- és vívómester. Több sportág - evezés, kerékpár, turizmus, torna, labdarúgás - az országos szövetségek tagjaivá vált és munkájukon keresztül bekapcsolódtak már a dualizmus korában az egyetemes magyar sport vérkeringésébe, annak fejlesztésébe. 4. A VAROS TESTNEVELES ÉS SPORTTÖRTÉNETE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (1918-1945) A két világháború közötti kor magyar testkultúrájának arculatát lényegében az 1921. december 21-én beiktatott LIII. törvény 2. §-a körvonalazta. Ebben az jutott kifejezésre, hogy az iskolát elhagyó ifjúság 12-21 éves koráig kötelezően részt kell vegyen az állami szervezett testnevelésben. A törvény végrehatását a VKM felügyelete alatt működő Országos Testnevelési Tanács (OTT) fogta össze. A személyi és működési feltételek (létesítmények, lőterek, pályák) biztosítását, az oktatók képzését az un. törvényhatósági bizottságok feladatává tették. A megyékben folyó szervezést az egyharmad részben választott törvényhatósági bizottságok kulcsemberei, a testnevelési felügyelők (előadók) irányították. Alájuk voltak rendelve a községek testnevelési bizottságai, az un. ifjúsági oktatók és a levente-egyesületek. A képzésre központi utasítások és foglalkozási útmutatók szolgáltak. A levente-bajnokságokban a sportágak legtöbbjében főleg meghívásos városi és megyei kerületi levente versenyekre és díj mérkőzésekre került sor, néhány sportágban (lövészverseny, atlétika, úszás, kerékpározás) országos levente bajnokságra is. Az iskolák felett főfélügyeleti jogot gyakorló Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) 1924-től kiadott rendelkezései (az 1921. évi 53. tc. végrehajtási utasításai) tárgyi és személyi feltételek hiánya miatt több intézményben nem, vagy csak részben valósultak meg. Esztergom a trianoni békeszerződés után határváros lett, kisiparosai és kereskedői szinte megrendelők és vásárlók nélkül maradtak. A város lakossága nehéz anyagi körülmények között élt, ami elsősorban a fejletlen ipari és elmaradott mezőgazdasági termelésből adódott. A város vezetősége a fürdőváros kiépítésének gondolatával foglalkozott. A napilapokban számos cikk jelent meg arról, hogy Esztergomnak nyaraló és fürdővárosnak kell lennie. Esztergom a két világháború között gazdaságilag alig fejlődött, félfeudális úton haladt tovább. A néhány ipari vállalkozás (Prímási Gépgyár, Egyesült Kékfestő és Fehérítő Ipari Rt., Flggenhoffer-féle Téglagyár) nem volt számottevő. Továbbra is a kisipari tevékenység dominált. A vállalkozások közül - mind gazdasági téren, mind pedig a sport fejlődése szempontjából - a Petz testvérek gép- és szerszámtizeme valamint az AF1RO-EVER Kft. volt leginkább jelentős. Az előbbi a labdarúgás, az utóbbi pedig a vitorlázórepülés fellendítését segítette elő. 4.1. Az iskolai testnevelés és sport helyzete, fejlődése A középiskolák testnevelését az 1924 évi XI.tc. alapján készített, 1926-ban kiadott kerettanterv határozta meg. A tananyag csoportosítása az alábbi címszó alatt jelent meg: 1. különleges hatású, 2. általános hatású (társas rend) és 3. az életre előkészítő, munkára nevelő gyakorlatok. A tanterv figyelembe vette a cserkészetben és az iskolai sportkörökben végzendő foglalkozásokat. Az 1926-os tanterv a kötelező heti foglakozások számát heti 2 órában jelölte meg, amit az 1928/29-es tanévtől 3-ra emeltek. Ezzel együtt arról is rendelkeztek, hogy a heti egy játékdélutánt és a sportkört vezető tanárokat az iskolák testnevelési alapjaiból tiszteletdíjban kell részesíteni. A harmadik testnevelési órák és játékdélutánok tantervét „bizalmas" jeligéjű útmutatóban adták közre. Ez gyakorlatilag a leventézés középiskolai tanulókra történő kiterjesztését szolgálta. Az 1938. évi Hómann-féle testnevelési tanterv már 33
