Magyar György: Esztergom testkultúrájának története
3. SPORTÁGAK ÉS EGYLETEK KIALAKULÁSA ÉS ELTERJEDÉSE ESZTERGOMBAN A DUALIZMUS IDEJÉN (1867-1918)
SPORTÁGAK ÉS EGYLETEK KIALAKULÁSA ÉS ELTERJEDÉSE tisztikarával, melynek élére, egyre bővülő hatáskörrel kinevezett főispán keriilt. A hivatalokat központi állami irányítás alá vonták. Létrehozták a polgári törvénykezési rendtartást, a különálló bírói és ügyészi szervezetet. A jogrendszerben, a közigazgatásban konzerválódtak a feudális maradványok. Az államtól szét nem választott katolikus egyház hatalmas vagyona mellett jó néhány kiváltságát továbbra is megőrizte. A dualista állam egy feudális maradványokkal terhelt polgári, földbirtokos-burzsoá állam volt. A kialakult állapot kedvező lehetőséget nyújtott a kapitalista fejlődés kibontakozásához. A kiegyezéssel a magyar nép visszanyerte egyesülési szabadságát is. Nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is fellobbant a társulási és egyletalapítói láz. A polgári összetartás hatására megindult egyesülési mozgalmak társaséleti tevékenységükkel jó néhány testgyakorlati ágat karoltak fel és tettek „divatossá". Esztergomban elsősorban a vadászat, a torna, a korcsolyázás, a vívás, a velocipédezés, a teke és a lövészet vált kedveltté. A „tornászat" Esztergomban a tűzoltó egyesület létrejöttével indult meg. Ebben az időben a gazdasági viszonyok kedvezőbbek voltak, a polgárok az előző időszakhoz képest jólétnek örvendtek. Mindez maga után vonta a közügyek, így a tűzoltó intézmény iránti nagyobb fokú érdeklődést is. Az Esztergom királyi városi Önkéntes Tűzoltóegylet 1886-ban „A veszélyben tettre készen, egyesült erővel !" - jelszóval alakult meg. 5 9 A tűzoltásról mint társadalmi feladatról a közvélemény azt tartotta, aminek hangot is adtak a Vadászés Versenylapban, hogy a tűzoltás nemes, sőt vezető sport. A tűzoltás sportja együtt haladt a tornamozgalommal. Az egyleti tisztségek közt megtalálható a „tornászatvezető" tisztség is, melyet Korányi József városi tornamester látott el. Az egylet tényleges működését Korányi tornavezető oktatásával kezdte meg. Hetenként két alkalommal csoportos, vasárnaponként pedig együttes csapatgyakorlatokat tartottak a sas-kerti mászóháznál. A tűzoltóegylctben megindult kezdetleges tornászatot az iskolákban rendeleti úton bevezetett tornatanítás is tovább lendítette. Az 1887-ben megalakult Tornaegylet nyitott először nyilvános tornatanfolyamot felnőttek számára. Az Árpád-házi királyok idejétől kezdve kedvelt vadászatot a kiegyezés után sem hanyagolták el a város polgárai. A Vadászegylet 1868-ban alakult és 14 tagból álló igazgatói választmányt hozott létre. 9" A fővadászatok számát minden esetben a közgyűlés, a fővadászatok idejét pedig az igazgatói választmány jelölte ki. Az egyleti tagok kötelezték magukat, hogy belépés után három egymás utáni évben tagok maradnak. E kötelezettség alól csak a haláleset vagy a városból való végleges elköltözés mentette fel a tagokat. Magánvadászatra kijelölt helyek Esztergom környékén a Kerekberek, a Juhszalagos Látóhegy, a Tegens, a Macskás területek voltak a törvény által megengedett időben. Fővadászatokra leginkább a táblás városi erdőből a Cserép-völgyet, a Hutai út-Árpádvár-Háromágú cserfa, Vályaskút, Bodzakút környékét bérelték ki. A fővadászatokat évenként legalább kétszer január és november elejével tartották. A vadászatokat minden esetben mulatságokkal és vetélkedőkkel egybekötve rendezték. A tehetősebb esztergomi polgárok a szenvedélyes vadászat mellett a városi lövölde társas életében is részt vettek. 1865-ben kört alapítottak, ahol a polgárok testedző, férfias szórakozással egybekötött mulatóhelyet találtak. A férfias kedvtelés, a céllövészet adta az egyesület nevét. A kényelmes polgári jóléthez hozzátartoztak a borozgatások mellett folytatott lövöldözések és díjtekézések is. A kormány és a legfelső körök szívesen vették a lövészegyletek alakulását, mert bennük a polgárság modern alapon történő fegyveres kiképzését látták. 1871. augusztus 19-én országos lövészegyleti közgyűlést hívattak össze, melynek célja az volt, hogy az összes magyar lövészegyletet egy nemzeti lövészegyletté alakítsák. Az országos közgyűlésre Esztergomot is meghívták, de az Esztergomi Lövészegylet nem képviseltette magát. 6 1 1879-ben az egyleti életben problémák jelentkeztek, amelyről a sajtó az alábbiak szerint számolt be: „... Mikor évek előtt legelőször választott meg Frey Vilmos úr főlövészmesternek, azon volt, hogy a Lövészegylet részére alaptőkét teremtsen, ezen célból hozatott be annak idején a jutalomdíj tekézés, rendeztek ezenkívül fényes és jövedelmező bálokat és majálisokat. A tevékenység révén néhány év alatt az esztergomi takarékpénztárakban 800 Ft-ot meghaladó tőkéje volt az esztergomi lövészegyletnek. Az egylet majdnem 600 taggal rendelkezett és 5 Ft tagdíjat fizettek. A budai országos dalárda és az esztergomi, itt tartotta az egylet helyiségében a versenyüket. Akkor a dalárdának is majd minden tagja egyszersmind a lövészegylet tagja is volt. Az összegyűjtött 800 forint elköltetett az újonnan felépített bálterem felbútorozására és ettől kezdve hanyatlott az érdeklődés, lazult a kötelék, mely a tagokat az egylet helyiségeihez köté." 6 2 A fenti idézetben leírtakat nem fogadhatjuk el teljesen, mert a lövészegylet iránti érdeklődés csökkenése elsősorban nem az elköltött 800 Ft-ban keresendő, hanem az egyre súlyosabbá váló gazdasági és társadalmi viszonyokban. Esztergomban a XIX. század második felében nem volt erős, mindenre elszánt, harcrakész polgárság. A meglévő polgárság maradisága a mindenbe való belenyugvást árasztó őstermelésben, a szőlőművelésben és az elmaradt kézműiparban gyökerezett. A kínálkozó fejlődési lehetőségekkel nem élt, és ellene volt minden olyannak, amely az érdekeit veszélyeztethette volna. Ilyen állapotok mellett Esztergom nem tudott bekapcsolódni a kapitalista gyáripar fejlődésébe. A feudális múltban gyökerező kézműipar kései fellendülése nem vált tartóssá, nem bírta a versenyt a fővárosi gyáriparral. A város maradi vezetősége magas pótadók kivetésével és kedvezmények megvonásával eleve lehetetlenné tett minden gyáralapítási kísérletet. A polgárság vezető rétege valamint az egyház képviselői mindenütt jelen voltak (városi képviselőtestület, különböző egyesületek ipartestülete, borászat, takarékpénztár, részvénytársaságok stb. vezetősége), ahol 25
