Magyar György: Esztergom testkultúrájának története

3. SPORTÁGAK ÉS EGYLETEK KIALAKULÁSA ÉS ELTERJEDÉSE ESZTERGOMBAN A DUALIZMUS IDEJÉN (1867-1918)

SPORTÁGAK ÉS EGYLETEK KIALAKULÁSA ÉS ELTERJEDÉSE hang szerve. Fertőző betegségek. A vesékről. A test melegéről. A hőelvonásról."

5

7 Kötelező tankönyvként használták Schermann Adolf: Test- és egészségtan c. könyvét. Az 1899-900-as értesítő beszámolt arról, hogy a tantestület több ízben is tanácskozott a tanításterv módosításáról. Véleményük szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszter által az óvónőképző intézetek számára kiadott tanításterv nem osztja be arányosan az egyes tantárgyakra szánt időt, s ez a kellő siker elérését akadályozta. A tantestület az általános ismereteket nyújtó tantárgyak és szaktárgyak területén is módosításokat javasolt. Különösen figyelemre méltó kezdeményezés történt a test- és egészségtan tananyagának kibővítésére. A javaslatot dr. Rapcsák helyébe lépő új tanár, dr. Vándor Ödön okleveles iskolaorvos és egészségtan tanár dolgozta ki. Részletesen tartalmazta a korszak általános anatómiai és élettani ismereteit. Tíz nagy témakörben jelölte meg a féldolgozandó és elsajátításra váró tananyagot: 1. A csontváz 2. Az izmok 3. A bőr és nyálkahártya 4. Az emésztőkészülék 5. A vérkeringés 6. A lélegzés 7. Agyvelő, gerincvelő és idegek 8. Az érzékek (látás, hallás, szaglás, ízlés, tapintás szervei) 9. Egészségtani ismeretek 10. A betegségek elkerülése 5

8 Külön kitért a bonctani és élettani fogalmakra, a testgyakorlatok hasznára, a testi foglalkozás, a tisztálkodás és az edzés fontosságára. Száz év távlatából is érthetetlen az a tény, miért nem fogadták el a javaslatát. Az intézeti értesítők a további években is arról számoltak be, hogy a régi tanítástervek alapján végezték a felkészítést. Az óvónőképző létrehozásának első éveiben a kirándulással nem foglalkoztak, csupán szakmai jellegű látogatásokat szerveztek a város kórházába és óvodáiba. 1895-től már szórakoztató és tapasztalatszerző kirándulásokon felkeresték a közeli erdőket, dombokat, hegyeket, ahol növény és rovargyűjtés mellett szabadtéri játékokkal is foglalkoztak. Az ezt követő esztendők során rendszeressé váltak a szabad természetbe való kirándulások. Tanulmányi kirándulásaik során felkeresték Visegrád, Nagymaros, Tata, Budapest, Fiume nevezetességeit. Intézeti sport nem szerepelt, sportszakosztályt nem működtettek. Bár nem rendelkezett kollégiummal az óvónőképző, ennek ellenére a növendékeknek kora reggeltől késő estig, vasárnap és ünnepnapokon is az intézetben kellett tartózkodniuk. Vasárnap és ünnepnapokon a tanulók a mise és az illemórák látogatásán kívül felváltva az intézet konyhájára jártak, hogy ott a konyhaművészet mesterfogásaiban kellő gyakorlatra tegyenek szert. A szabadidőben készültek fel a közös színi előadásokra is. Mivel a növendékek számára szállást nem tudtak biztosítani, az igazgató és az intézet fizetett orvosa gondoskodott arról, hogy katolikus családoknál külön szobákban nyerjenek elhelyezést. A szobák egészséges voltát az intézet orvosa rendszeresen ellenőrizte. A tantestület arra törekedett, hogy a növendékek közül mind többen ismerjék és alkalmazzák a testi neveléssel kapcsolatos teendőket (tisztálkodás, öltözködés, napirend, helyes testtartás, szabad levegőn tartózkodás, testgyakorlás, kirándulás), és végezzenek a szülők körében is egészségnevelő felvilágosításokat. Az intézetet az első világháború utáni időkben mint Esztergomi Római Katolikus Érseki Kisdedóvónőképző Intézetet tartották nyilván, de valójában 1915-ben megszűnt. 1915-től helyiségeit hadiárvaház céljaira használták. A háború után a hadiárvaház tovább működött, az óvónőképzés a feledés homályába tűnt és megszűnt. 3. SPORTÁGAK ÉS EGYLETEK KIALAKULÁSA ÉS ELTERJEDÉSE ESZTERGOMBAN A DUALIZMUS IDEJÉN (1867-1918) 3.1. Társulási és egyletalapítói tevékenységek A kiegyezéssel az osztrák császárság Osztrák-Magyar Monarchiává alakult át, két egymástól független, saját parlamentjének felelős kormánnyal, külön államszervezettel, de közös uralkodóval, közös hadsereggel és külképviselettel. Az államszerkezet a kompromisszum alapján született, a magyar uralkodó osztályok lemondtak a 48-as törvényekben elismert függetlenségről, az állami szuverenitás lényeges kellékeiről, az osztrákok az egységes, centralizált birodalomról, a dinasztia pedig abszolutisztikus kormányzási formáiról. Az új államszervezet kiépítésének egyik nagy problémája a központosított közigazgatás bevezetése volt. A polgári jellegű miniszteriális kormányrendszer és az ellenzéki, feudális hagyományú megyerendszer ellentmondását 1870-ben a vezetőréteg érdekazonosságán alapuló kompromisszum, az állam és a megye kiegyezése hidalta át. Megmaradt a megye választott 24