Magyar György: Esztergom testkultúrájának története

9. SPORTÁGI ÉS EGYESÜLETI EREDMÉNYEK (1950-2000)

SPORTÁGI ÉS EGYESÜLETI EREDMÉNYEK játékosállományát tapasztalt játékosokkal növelje. Az utóbbi szempont megvalósítását kívánták megoldani azáltal, hogy Kovács Istvánt, Dr. Kopasz Lászlót és Dr. Lamperth Andrást leigazolták. Az újonnan igazolt játékosok és a beért ifjúsági játékosok (JánszkyGerendás-Török) valamint a visszatért Dr. Laky József a megye asztalitenisz életének meghatározói lettek. Kovács István többszörös egyéni megyei bajnok lett. Párosban Sáfárral még az országos vidékbajnokságon is eredményesen szerepeltek. A szakosztály versenyzői három alkalommal is megyei bajnokság megnyerésén keresztül eljutottak a nemzeti bajnokság III. osztályának küszöbéig. Az osztályozókon azonban mindhárom esetben „elvéreztek", a nagy lehetőségekkel nem éltek. 1968-ban az esztergomi versenyzőkre is rámosolygott a szerencse és a csapat bekerült az NB Ill-ba. Az öröm mellett azonban megjelent a magasabb osztályban való szereplés anyagi vonzata, amit az ÉDÁSZ Elektromos SE nem vállalt, s így újból más gazda után kellett a sportág versenyzőinek „kilincselni". A sok könyörgés, rimánkodás, győzködés, huza-vona után a tárgyalások végső eredménye az lett, hogy az Elektromos SE 1968. december 1-vel az asztalitenisz-szakosztályát feloszlatta. A „szélnek" eresztett versenyzők átigazoltak a még 1958-ban alakult és a megyei bajnokságban szereplő SZIM Marógépgyár asztaliteniszcsapatához. A SZIM szakosztálya a kezdeti időben néhány fiatalember önkéntes kezdeményezésére jött létre, edzőjük nem volt, a szervezőmunkát Majtényi Kálmán végezte. A szakosztály tagjai (Somogyi Mihály, Vasas Vilmos, Bartus Tibor, Gere László, Slavoczky Ferenc) a járási csapatbajnokságban szerepeltek, szerény eredményekkel. A csapatversenyeken kívül egyéni versenyen csak ritkán szerepeltek. Az Elektromos szakosztálya többszöri nekirugaszkodás után 1968-ban bekerült az NB Ill-ba, de az egyesület anyagi helyzete nem tette lehetővé a magasabb osztályban való szereplést. A város vezetői közreműködésével az Elektromos és a SZIM elnöksége megállapodott abban, hogy az Elektromos megszünteti szakosztályát és versenyzőit a SZIM átveszi, és biztosítja a működéshez szükséges feltételeket (edzés, versenyzés). Az Elektromos a szakosztály teljes vagyonát átengedte az új egyesületnek. A szakosztály játékosállománya jelentősen megerősödött. A felnőtt csapat erősorrendje az alábbiak szerint mutatkozott - Dr. Kopasz László, Fülöp Iván, Sáfár Ferenc, Török Tamás, Gerendás János, Dr. Laky József, Somogyi Mihály, Bartus Tibor, Gere László, Vasas Mihály. Az utánpótlás keretben Molnár, Vida, Perczel, Németh, Bognár, Rékai tehetségükkel tűntek ki. Az országos asztalitenisz seregszemlén Bognár Miklós III. helyezést ért el. A megyei asztalitenisz ifjúsági „Tízek" bajnoka Török Tamás. Az NB Ill-as szereplés első esztendejében a csapat játéka eléggé ingadozó volt. A bajnokság során szerzett tapasztalatokat az utolsó mérkőzéseken már kamatoztatták és ezzel elkerülték a kiesést. 1970-ben a kiesés rémétől fenyegetve indultak az NB Ill-ban. Minden mérkőzésre nagyon készültek és ez azt eredményezte, hogy a csapat a dobogós helyezésért küzdhetett és onnan csak poén aránnyal szorultak le a IV. helyre. Kiemelkedő teljsítményt nyújtott a bajnokság során Dr. Kopasz, Fülöp, Sáfár és Török. 1970-ben Komáromban megrendezett megyei ifjúsági egyéni bajnokság aranyérmese Török Tamás lett, aki egyébként Holop Csabával az ifi-párost is megnyerte. A nemzeti bajnokság III. osztályában szereplő esztergomi asztaliteniszezők csapata mellett a hatvanas évek vége felétől szinte teljes csöndben az esztergomi Látszerészeti Eszközök Gyárában az asztalitenisz sportág Szeder Balázs szakosztályvezető irányításával egyre jobban „izmosodott", meglepetés erejével hatott az a tény, hogy 1971-ben a megyei asztalitenisz csapatbajnokságot az újonccsapat veretlenül nyerte (12-10-2; 140:52 22 pont) a tokodi Üveggyár előtt. A SZIM Vasas NB Ill-as csapata az első évben csupán ismerkedett a magasabb osztály „légkörével", de a második évben már az igen erős csoportban csupán néhány poénnel maradt le. A bevonulások, a főiskolai és egyetemi tanulmányok miatt megbomló csapat, kénytelen volt 1971 végén tudomásul venni az NB Ill-ból való búcsúzást. A búcsú nem tartott hosszú évekig - mert 1972 őszén ismét sikerült kiharcolni az NB Ill-ba való feljutást. A szakosztály vezetése hamar felismerte azt a tényt, hogy hosszabb távon a szakosztály csak úgy tud eredményesen szerepelni, ha a serdülőkre és a fiatalokra alapoz. A törődés, a gondoskodás meghozta a sikert. Előbb Vass Kálmán 1972-ben országos vidékbajnokságon bronzérmet, 1975-ben Sáfár Zsolt bronzérme, 1976-ban Szabó Andrea ezüstérme a fejlődés szép eredményeként jelentek meg. Gere Erika, Antal Zoltán több versenyen, bajnokságon jutott el a legjobb nyolcig. A Szabó A., Sáfár Zs., Kerekes Zs. összeállítású csapat kiválóan szerepelt az országos úttörő olimpiai bajnokságon a budapesti csapatok mögött. 1976-ban Kerekes Salgótarjánban már országos versenyt nyert, Szabó Andrea eredményeivel ifjúsági aranyjelvényes versenyzővé vált. A női csapat két ízben is osztályzót játszott az NB II-be jutásért, de mindkét alkalommal fejet kellett hajtani a győztesek előtt. A férfi csapat 1979-ben ismét az NB Ill-ban szerepelt és a dobogós helyre tornászta fel magát. 1980-ban nagyon megfiatalított csapattal a 6. helyen végeztek. Eredményesen szerepeltek a Sáfár-Kerekes, Kerekes-Szabados páros a vidékbajnokságon s az ezt követő magyar bajnokságon. Kerekes Zsolt bronzérmes lett a „Huszak"-bajnokságán, s minden versenyen sorozatban az első nyolc között szerepelt. A hetvenes és nyolcvanas esztendők után a csapat 1990/91-es bajnokságban bronzérmes, majd az 1991/92-es évben asztalitenisz-bajnokságot nyert a „Márton" csoportban. A sikert kivívó csapat tagjai: Hetzer, Laczkó, Petkó, Sárhegyi. Öt év munkája érett be, ugyanis férfi csapat először jutott be a nemzeti bajnokság másodosztályába. Esztergomban több évtizeden át az asztalitenisz 146