Magyar György: Esztergom testkultúrájának története

9. SPORTÁGI ÉS EGYESÜLETI EREDMÉNYEK (1950-2000)

SPORTÁGI ÉS EGYESÜLETI EREDMÉNYEK összeforrt Sáfár Ferenc nevével. Először mint sporto­ló, majd edzőként meghatározója volt a városi aszta­litenisz sportnak. A 90-es években szerepelt női és NB III-as férfi csapat és megyei szinten egy-egy férfi és női csapat. A férfi csapat tevékenységében törést okozott a tehetségesnek ítélt Kerekes Zsolt tragikus halála, valamint Antal Zoltán átigazolása. A fiatalok között mindig feltűntek tehetséges esztergomi ver­senyzők, azonban az ifjúsági kor után a tanulási, csa­ládalapítási gondok miatt többen korán abbahagyták (Dohos Györgyi, Szatai és Lampert testvérek, Szalai Gabriella, Kardos testvérek stb.). Minden évben fel­nőtt II. és III. osztályú ifjúsági ezüst- és bronzjelvé­nyes minősített játékosok. Heti háromszori edzéssel a Somogyi úti Általános Iskola tornatermében tartották felkészüléseiket. Sáfár edző és Dohos szakosztályvezető együtt azon fáradoztak, hogy a csapat számára a legkedvezőbb fel­tételeket biztosítsák (adogatógép, felszerelések stb.) mind a felkészülés mind a versenyzés során. A gazdasági és társadalmi élet terén történt gyöke­res változások a bázisvállalat felszámolását hozta, ami a SZIM Vasas SE megszűnését is jelentette. így 1992­ben létrehozták az Esztergomi Asztalitenisz Sport­egyesületet. A csapat az NB II Várkonyi-csoportban szerepelt. Az 1992/93-as bajnokságban a csapat remekelt és dobogón végzett, büszkén vehették át a bronzérmet. A következő esztendő soványabbra sikeredett, mert csupán az 5. helyen végeztek (Laczkó Tibor, Rákos Csaba, Sárhegyi Ferenc, Hetzer László, Bereczki Zol­tán). 1994 őszétől az UNIKER Rt. lett a támogató, így a név UNIKER ASE-ra változott. A csapat kiegyensú­lyozott játékot produkálva évről-évre „izmosodott". 1995-ben Éliás Attilával erősödött a csapat. A tanító­képzős főiskolai hallgató 36 mérkőzést megnyerve a csapat vezéregyénisége lett. Az ő szereplése, szorgal­ma jó hatással volt a csapat többi tagjára, de különö­sen Hetzerre, aki egyre kiforrottabb játékos lett. A csapat valamennyi játékosa jóval 50% feletti teljesít­ményt produkált és ez azt jelentette, hogy 1995 vé­gén az asztalitenisz NB II Várkonyi-csoportjában az őszi kilenc forduló után az első helyen az esztergomi Uniker ASE állt 17 ponttal. A csapat az NB II középmezőnyében végzett a 90 es évek második félében. Sáfár Ferenc edző 1998-ban több évtizedes sportági szolgálatáért „magas kitünte­tésben" részesült. Az esztergomi Asztalitenisz SE csa­pata hosszú évekig ott volt az NB II Várkonyi-cso­portjának élmezőnyében. Sáfár Ferenc nyugalomba vonulása óta (1998) Petkó Frigyes irányítja a csapat ügyes-bajos dolgait, a szakmai munkát Hetzer László játékosedzőként vezeti. Szakmai problémáik, elköltö­zés, sérülés mellett anyagi gondokkal is küszködtek a csapat tagjai (Guba, Zsolt, Rákos Csaba, Reményi Csaba, Héjj Zsolt, Hetzer László, Bognár, Sárhegyi). 1999 januárjában fejük felett lógott a kiesés réme. 9.16. Kézilabda Mézner Ferenc kezdeményezésére alakult meg 1962-ben Esztergomban az első női kézilabdacsapat, a MIM Vasas SC-nél. Kezdetben a következő játékosok alkották a csapat magját: Preiczer Erzsébet, Takács Márta, Fajcsik Olga, Fajcsik Erzsébet, Répászky Má­ria, Füsti Erzsébet,... A lányok lelkesedése megkíván­ta azt, hogy szakképzett edző vegye át a szakmai irá­nyítást, ezért a következő évben felkérték Béták Ru­dolftestnevelő tanárt az edzések irányítására. Közben elkezdődött a férfi csapat szervezése is melynek szin­tén Béták Rudolf lett az edzője. A csapatok a dorogi járási bajnokságban kezdetleges körülmények között versenyeztek. Amint szervezettebbé vált a szakosztály működése, szükségessé vált a két csapat szakmai kü­lönválasztása és ezért a női csapat edzéseinek irányítá­sára Béták Rudolfné testnevelő tanárnőt kérték fel. Szerencsés volt a választás mivel ő a Dobó gimnázi­umban tanított, így lehetővé vált az utánpótlás bizto­sítása is. A megyei bajnokságba való szereplés előírta az ifjúsági csapat szerepeltetését is. A szakosztály e té­ren segítséget kapott a Dobó gimnáziumtól és a Bottyán János technikumtól. A MIM Vasas SC 1965-ben női és férfi kézilabda­csapatot indított a Komárom megyei kézilabda-baj­nokságban. A szakosztály eredménye kezdetben igen szerénynek és mérsékeltnek bizonyult. Mind a férfi, mind a női csapat a megyei bajnokság sereghajtói kö­zé tartozott. Volt ugyan néhány kiugró meglepő győ­zelem, de ezek csak pillanatnyi „fellángolások" vol­tak. A női csapatnál 1967-ben az edzői szerepet a volt kapus Répászky Mária vette át miután elvégezte a ké­zilabda-oktatói tanfolyamot. Több kézilabdás lány a nem eléggé sikeres szereplés miatt elvesztette kedvét, abbahagyták a játékot. Répászky edző új játékosok felkutatására, a csapat felfrissítésére törekedett. A csa­patok erősítésének szervezésében a szakosztályvezetés részéről Oláh Ferenc és Vers László jeleskedett (mun­kahely biztosítás, rendszeres edzéslehetőségek megte­remtése, különböző tornákon való szereplés biztosí­tása stb.). 1968-ban már kezdett egy közepes női csa­pat kialakulni, a játékosok, a vezetők, az edzők között egészséges, jó légkör alakult ki és a kollektíva mind jobban összekovácsolódott. Az 1969-es megyei bajnokság tavaszi idénye végén az esztergomi kézilabdás lányok csak rosszabb gólará­nyukkal szorultak a második helyre a rivális Sárisápi Bányász mögött, és a nyári keszthelyi Balaton Kupa tornán is NB-s osztályú együttesek ellen értek el fi­gyelemreméltó teljesítményeket. A női csapat ez idő tájt legeredményesebb játékosai Preiczer, Nick, Bayer, Mészáros, Füsti, Egersdorfer, Wolf, Búzás. A női csa­pat 1969-ben, valamint 1970-ben megnyeri a megyei kézilabda-bajnokságot, azonban mindkét esztendő­ben az osztályzón nem sikerült túljutni, nem tudtak az NB 11-be feljutni. A megyei női bajnokcsapat közül leginkább: Wohl, Pusztaszeri, Molnár, Csonka, Bayer, Horváth, Preiszer, Szlávik, Petőfi szerepelt. Az első féljutási kísérlet meghiúsulása után átmene­tileg Borsodi Zoltán edzősködött, majd a második kí­147

Next

/
Thumbnails
Contents