Magyar György: Esztergom testkultúrájának története

9. SPORTÁGI ÉS EGYESÜLETI EREDMÉNYEK (1950-2000)

SPORTÁGI ÉS EGYESÜLETI EREDMÉNYEK teret nyitott Esztergomban a repülésnek: 1961-től a Tatabányai Repülőklub esztergomi csoportjaként működtek. A névváltozással kevesen törődtek, - a lényegnek örültek, ami az, hogy újra a dunai szellők szárnyán emelkedhettek a magasba; habár ez a felemás szervezeti megoldás az esztergomiak számára eléggé mostoha körülményekkel járt együtt (üzemanyagköltség-térítés, csörlés problémák, javítások stb.). Az esztergomi csoport tagjai négy vitorlázógéppel (Vöcsök, Koma, Szellő, Lepke) rendelkeztek. 1962 őszén a tagokat újabb nem várt esemény sújtotta: beszakadt a Pestvidéki Gépgyár hangárteteje. Az addig ott folyó munkát át kellett telepíteni a repülőtéri hangárba. A Repülési Osztály intézkedésével ismét beszüntették Esztergomban a repülést. Az esztergomi repülni vágyók számára ismét csak nem maradt más választás, mint a kecskédi repülőtérre való „ingázás", egészen 1964-ig. 1964-re befejeződött a hangár helyreállítása, így a visszatelepítés is megtörténhetett. Ezévben megszüntették a Gödöllői Dózsa Repülőklubjának repterét, és a BM-hez tartozó klubot repülőtérrel „kárpótolták". Az esztergomi repülősök kénytelenek voltak beolvadni az „új gazda" egyesületébe. Ebből számos probléma következett, amelyeket a titkári feladatokat ellátó Dr. Takács István r. alezredes igyekezett megoldani. A lakóhely és munkahely szempontjából igen heterogén összetételű egyesület tagsága nem számlált többet 20-25 főnél. A hatvanas évek során a budapesti tagok lassan elmaradtak. 1969-ben a központi szervek gazdasági okokból 12 repülőklubot és repülőteret önfenntartó anyagi működésre késztettek. Ekkor hozták létre a Pestvidéki Gépgyár Repülőklubját. Az esztergomi géppark időközben teljesen elöregedett, a pénzbeli támogatás biztosítása óriási nehézségekbe ütközött, nem volt megbízhatóan erős, gadaságilag kiegyensúlyozott vállalalt az egyesület mögött. 1980-ban, az esztergomi repülés elsorvadásának küszöbén, a Komárom megyei MHSZ vette át az egyesületet, amely szeptember 15-től Komárom Megyei Repülőklub néven szerepelt. Ekkor az egyesület már csak négy üzemképtelen repülőgéppel rendelkezett, a tagok létszáma 15-20 fő körül mozgott. A sok megpróbáltatás után végre az egyesületre is rámosolygott a szerencse. Ez idei tájt a Labor Műszeripari Művek (LMIM) élére Módi Mihály személyében egy igen széleskörű tapasztalatokkal rendelkező, agilis vezető került. O azt a szerepet, amelyet a gyár története során teljesített, jelentős hagyományként értékelte, s a sportot a kultúra szerves részének tekintve, támogatását alapvető feladatként kezelte. Neki köszönhető, hogy az MHSZ központi támogatása mellett - a LMIM vállalta a sportrepülés esztergomi patrónusának szerepét. Ez eredményezte a kedvező fordulatot: a nyolcvanas évek elejére sikerült a Komárom megyei Repülő klubot anyagilag is talpra állítani. A támogatás főleg gépek berendezésében, klubház létrehozásában, társadalmi munkák teljesítésében jelentkezett. Ez időtől fogva a repülőtéri tevékenység és a repülőklub működése teljesen különvált. A repülőklub a szigeti fémöntöde helyén épült klubházba költözött. A klubtitkári feladatokat Kovács Attila látta el. A klubnak két szakosztálya volt: az egyikben a vitorlázó, a másikban a sárkányrepülők működtek. Ez utóbbi szakosztályt a klub az Esztergomi Petőfi Sándor Természetbarát Sportegyesülettől (EPTSE) vette át. Tulajdonképpen annak a sárkányrepülő szakosztálynak a beolvadásáról van szó, amelyet Dr. Kolumbán György 1978 februárjában szervezett és alakított meg az EPTSE-n belül. A repülőklub irányítását a működési szabályzat szerint végezték. A mindenkori klubtitkár munkáját az elmúlt években a tagság által választott tanácsadó testület segítette. A szakosztályokban folyó elméleti és gyakorlati felkészítés során szigorúan érvényesítették a végrehajtással kapcsolatos főtitkári, repülőfőnökségi és elnökségi utasításokat. A nyolcvanas évek közepétől rendszeressé váltak az alapfokú vitorlázó tanfolyamok, valamint a magasabb évfolyamú növendékek és az oktatói, repülőgépvezetői állomány továbbképzései. A Honvédelmi Hetek keretében nyílt üzemnapokat rendeztek a repülési ágak bemutatására, a repülési vágy felébresztésére. A klub 1985-től minden évben benevezett az „Élenjáró Klub" kitüntető címmel járó versenymozgalomba, azonban a cím elnyerését minden alkalommal megakadályozta valamilyen rendkívüli esemény (gépsérülés, baleset). A klub bevételei a tagdíjak mellett az MHSZ-től, a tanácstól kapott anyagi támogatásokból tevődtek össze. A főbb kiadásokat a vitorlázó- és sárkányrepülő-versenyek nevezési és versenyköltségei, a nyári táborok étkezési hozzájárulása és a működési kiadások jelentették. A klubvezetés rendszeres és következetes munkája révén a klub 1987-ben már 108 fővel, három szakosztállyal - a vitorlázó, a sárkány valamint a motorosrepülő szakosztállyal működött. A 65 tagot számláló vitorlázórepülő szakosztály 1987-ben 130 repülési üzemnapot tartott. Amint ez az alábbi összehasonlításból kiolvasható: az 1987-es év rossz időjárása nem kedvezett az 1986-ban elért eredmények „túlszárnyalásának", sőt többnyire megtartásának sem (Babinszki Mihály 1987. évi beszámolója). 1987 1987 Repülési üzemnap 124 130 Felszállás 4691 3842 Repülési idő 1470 óra 1208 óra „B" vizsga 14 12 „C" vizsga 11 5 Teljesítmény 188 96 Idő 12 6 Magasság 106 50 Távrepülés 70 40 Minősítés 22/9 22/16 A szakosztály további eredményei: 2 oktatói jogosítás - 2 műszeres repülőkiképzés, 2 repülőgépvezető szakszolgálati engedély, 6 vontatói kiképzés valamint 17 típusátképzés. 129