Magyar György: Esztergom testkultúrájának története

9. SPORTÁGI ÉS EGYESÜLETI EREDMÉNYEK (1950-2000)

SPORTÁGI ÉS EGYESÜLETI EREDMÉNYEK nevezték el. A megméretés eseményét a Repülés az alábbiak szerint ecsetelte: „Szeptember 10-én éjszaka elkészültünk vele... Csodálatos érzés volt, ott állt a gép... éjszaka két óra volt, egyikünk sem tudott lefeküdni. Kértünk kölcsön egy lovat, azzal kivontattuk és drótból csináltunk vontatókötelet. Teljes szélcsend volt, így hát János csak négyszer tudott csúszni, de repülni nem tudtunk. Akkor felvontattuk Tát mellett a dombra a gépet. Itt megvártuk a reggelt, aztán hetvenméteres villanydróttal hárman vontatni kezdték... Én ültem a kormány mellett és hirtelen csúszni kezdett a gépem... és egyszerre csak fent voltam a levegőben. Egyik szárnyam előzőleg csúszott a hegyoldalon, de elváltam a földtől és szögben emelkedtem, csináltam egy kört, láttam, hogy a hegyoldalban az öcsém és a fiúk izgatottan, boldogan ugrálnak. Ekkor egyik szárnyam a fordulónál a hegyháthoz ütődött. Hasamra húztam a botkormányt és leszálltam." (Repülés, 1949. 405.

p.). A két fiú ezután az Esztergomi Sportrepülő-egyesületnél jelentkezett és sajátította el a repülés alapismereteit. Az egyesület legszebb eredményét érte el ez év nyarán Tariska Ferenc, aki Esztergomból indulva a Pilissel, 343 km-es távolságot repült (Esztergom-Tótvárad). Ezzel az eredménnyel aranykoszorús jelvény tulajdonosa lett. 1950. június 18-án az esztergomi reptéren avatták fel azokat a vitorlázógépeket, amelyeket a Dolgozó Ifjúság Szövetség (a DISZ) megünneplésére terveztek és építettek meg. Az új gép a „Június 18", tulajdonképpen a Futár átszerkesztése volt, olyan szempontból, hogy az nagyobb teljesítmény elérésére legyen megfelelő. A gépeket a dorogi szénmedence repülő fiataljai vették át. Az OMRE repiilőegyesületeitő! megkívánták, hogy működjenek együtt a helyi DISZ-szervezetekkel. Az MDP Szervező Bizottságának 1951. évi december 3-i határozata kimondta, hogy az OMRE helyébe lépett Magyar Repülőszövetség segítése, erősítse a Néphadsereget. A munkában, tanulásban élenjáró DISZ-tagokat tanítsa meg repülni. A határozta alapján indult el az MRSZ tömegszervezetté fejlesztésének folyamata. A nyári táborokba az ország minden tájáról érkeztek a DISZ-fiatalok. 1952. május 15-én megnyílt az esztergomi női MRSZ-tábor. 1952 júniusában Esztergomban rendezték meg - szerény gépállománnyal - a IV. Nemzeti Senior és Junior Vitorlázórepülő Versenyt. Az 1950-es évektől fogva a Sportárutermelő Vállalatnál előtérbe került a teljesítmény-repülőgépek tervszerű továbbfejlesztése. A használt gépek közül az „R-23 Futár" volt az a gép, amely erre a célra legalkalmasabbnak mutatkozott. így született meg a „Szuper Futár" nevű korszerűsített változat, mégpedig két prototípusban: az egyik normális fesztáwal, a másik pedig - a FAI versenykiírásnak megfelelően 15 méteres fesztáwal. A gyárban folyó kísérletezések mellett nagy szériaszámban építik a Lepke, Pilis, Cinke, Vöcsök vitorlázógépeket, és javítják a Galamb, Fecske, Gém típusú motoros repülőgépeket. A gyár munkáslétszáma közel 150 fővel növekedett. 1953ban befejeződött a repülőtéri szerelőcsarnok (a nagy hangár) és a motorjavító építése, amit még a háború előtt kezdtek el. 1954-ben elkészítik a „JAK 18" kétüléses motoros iskolagép prototípusát és felkészülnek a sorozatgyártásra is. Ugyanakkor a vitorlázógépek sorozatgyártását felfüggesztették és elkészítették a Pajtás motorosgép prototípusát. A Magyar Szabadságharcos Szövetség 1955 februárjában egyesült a Magyar Repülőszövetséggel, így létrejött a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség (MÖHOSZ). E szövetség főleg a bevonulás előtt álló fiatalok általános és szakhonvédelmi ismereteinek megalapozását szolgálta. 1956-ban a vállalalt fő gyártmánya a „JAK-18" építése folyt. E típus mellett még a Pilis vitorlázógép építésével is foglalkoztak. Ez év tavaszán Esztergomban - tragikus hirtelenséggel - elhunyt a magyar repülés egyik úttörője és kiemelkedő egyénisége: Lampich Árpád. A bizonytalanságok és ingázások időszaka (1957-1980) 1957 tavaszán a repülést kedvelők ismét munkába fogtak, megalakították a Pilisvidék Üzemek Repülőklubját azzal a céllal, hogy az Esztergom-környéki települések fiataljai számára a repülés oktatását és művelését biztosítsák. Az év során a repülési feladatok teljesítése, valamint a versenyeken elért eredmények alapján a klub - az ország 36 klubja közül - a 19. helyen végzett. A távrepülések száma örvendetesen megnövekedett. A repülősportok összefogója és irányítója a Magyar Honvédelmi Sportszövetség (MHS), eszmei irányítója a Magyar Repülőszövetség (MRSZ). Az 1958-ban bevezetett központi rendelkezés alapján - amely szerint a gyakorlati repülést minden klubban és repülőtéren egy tavaszi szemle előzi meg - a repülési idény általában áprilisban kezdődött és október végével befejeződött. A következő év tavaszáig a növendékek heti két alkalommal elméleti oktatáson vettek részt a klubban, vasárnaponként pedig a repülőtéren a gépek és a starteszközök javításában segédkeztek. A középiskolásoknak egyhónapos nyári táborokat rendeztek, amelyek a vizsga- és teljesítmény-repülésben hoztak jelentős eredményt. A táborban az együttélés, a fokozott egymásrautaltság a baráti, közösségi kapcsolatot erősítette. Az 1958-as kiképzési évben az esztergomi repülők közül ketten Kratochvil Elek és Béták József - ezüstkoszorús jelvényt kaptak. Ez év őszétől Szabó Miklós lett a repülőtér parancsnoka. 1959-től Esztergomban megszüntették a repülést. Akik továbbra is akartak a repülés szenvedélyének hódolni, azoknak többórás utazásokat kellett vállaniuk Kecskédre. Az akkori repülők között az a hír terjedt el erről a változásról, hogy hátterében egy központi intézkedés rejlik, amely szerint az MHSZ keretén belül megyénként csak egy klub működhetett. A kecskédi kirándulások időszaka csak egy évig tartott, mert sikerült olyan szervezeti megoldást találni, amely ismét 128