Magyar György: Esztergom testkultúrájának története

9. SPORTÁGI ÉS EGYESÜLETI EREDMÉNYEK (1950-2000)

SPORTÁGI ÉS EGYESÜLETI EREDMÉNYEK A klub létszáma a hetvenes évektől közel 100 fő kö­rül mozgott. Ebből a minősítést elért sportolók szá­ma 40-50 fő volt. A klub az MHSZ Országos Köz­ponttól évente 200-250 ezer, a megyei Sporthivatal­tól 30 ezer Ft támogatásban részesült. A lövészklub a versenyzésen kívül feladatának tartotta az üzemek, gyárak tömegsport bizottságai által szervezett lövész­versenyek lebonyolításának segítését és támogatását (munkahelyi olimpiák, gyári erőfelmérő versenyek, Felszabadulási Kupa verseny stb.). Fontos tevékeny­ségüknek tartották a honvédelmi oktatás területén az iskolák patronálását. Különféle segédletekkel, szem­léltető eszközökkel és előadásokkal segítették a kikép­zést és a honvédelmi napok biztosították a fegyvert és a lőszert. A lövészklub patronáló és segítő munkája eredményeként a város tömegversenyein egyre köz­pontibb szerepet kaptak a honvédelmi sportok, köz­tük elsősorban a lövészet. A lövészklub tevékenységét nagymértékben segítet­ték a fizetett alkalmazottakon kívül a társadalmi mun­kások is. A sportág esztergomi vezetői közül Csiffáry Rezső, Könözsy Endre, Szabó András, Kuti Gábor és Pócza József kaptak munkájuk révén számos elisme­rést, kitüntetést. Az esztergomi MHSZ Lövészklub versenyzői sok megyei, országos, nemzetközi győze­lemmel és szép helyezésekkel gazdagították az eszter­gomi sport kiválóságainak eredménylistáját. Az elis­merés és az utókor számára álljon itt a II. világhábo­rú utáni időszak kiemelkedő eredményeket elérő eszter­gomi lövészversenyzőinek névsora: Henyei János, Kuti­testvérek (Gusztáv, Gábor, Béla), Schönwalder, Sebeik Lajos, Lovas Ferenc, Kosztolányi János, Bartus János, Erős István, Pócza József, Juhász Zsuzsanna, Csiffáry Ágnes, Tihanyi Ferenc, Beniczky Ferenc, Huzsvár At­tila, Utassy Amália, Kékesi Gyula, Klézli Ferenc, Kö­nözsy Csaba, Majthényi István, Cserhalmi Erzsébet, Virág Ildikó, Hanczkó Gábor, Rózsavölgyi Gábor, Bartus János, Demjén János, Kis László, Fodróczy Gertrúd, Lambert Mátyás, Szalai Bernadett. Az MHSZ 1990. szeptember 30-án megszűnt. Uj alapokról, új egyesületi működésű formában, új fiatal, szinte iskolás versenyzőkkel szerepelnek. Legnagyobb gondjuk a 90-es esztendőktől, hogy kevés a pénzük. Szerény támogatásban részesülnek a Magyar Sportlö­vő-szövetségtől, a megyei önkormányzattól és a váro­si költségvetésből. Bérleti díjat fizet az Esztergomi Lövészklub a lőtérért a tulajdonosnak a Kulturált Közlekedési Alapítványnak. A klub létszáma 30-40 fő között mozog, s ebből 25-30 fő a versenyző. Fő bá­zisuk a Somogyi Általános Iskola. 1992-ben megrendezték a Tölgyessy Emlékver­senyt, amelyen tíz egyesület másfélszáz sportlövésze indult. Az új generáció legjobb versenyzői: Kassay Ju­dit, Koller Szilvia, Vári Zsolt, Calanics Zsolt, Józsa Szilárd, Nagy C. Csaba, Kovács Tamás, Kókai Károly, Reményi Péter, Sántha Beatrix, Kovács Zsolt, Csom­bor Zoltán. 9.8. Sportrepülés Az újraéledt gyári és egyesületi tevékeny­ségek 1945 tavaszán az Aero Ever Kft. a háború viharai­nak elvonulása után nyomban hozzákezdett a helyre­állításhoz. Közel száz fő munkálkodott a romok elta­karításán, valamint az épületek rendbehozatalán. A gyárat a háború végén kifosztották, szerszámkészleté­nek és gépi berendezéseinek egy részét nyugatra szál­lították. A gépgyártás és a sportrepülés újrakezdését azonban nem csupán a súlyos pusztulás hátráltatta, hanem politikai okok is akadályozták. 1945 decemberében megalakult az Esztergomi Sportrepülő-egyesületet. Alapszabály-tervezetüket és a vezetők névsorát jóváhagyás végett felterjesztették a Belügyminisztériumhoz. Az engedélyezési kérelmet elutasították, mivel az egyesület alapszabályait úgy ítélték meg, hogy azok a rendeletekben előírt politi­kai és személyi feltételeknek nem felelnek meg. Az el­utasító évekig tartó levelezést, kérelmezéseket és többszöri megalakulást vont maga után. Tényként kell rögzítenünk azonban azt a körülményt is, hogy a sportrepülésnek a háború utáni Magyarországon is voltak még korlátozó szabályai. Miután a Szövetséges Ellenőrző Bizottság és a Nemzeti Sportbizottság 1946 őszén ismét megengedte a repülőegyesületek alakítását és működését, az esztergomiak is éltek a le­hetőséggel és az Esztergomi Sportrepülő-egyesület újból megtartotta alakuló közgyűlését- A repülési ti­lalmat 1947 júniusában feloldották, a Szövetséges El­lenőrző Bizottság engedélyezte a vitorlázó- és moto­ros sportrepülést. A repülősport szerelmeseinek sikerült egyesületi el­nöknek megnyerni az újonnan kinevezett Dr. Rab Károly vármegyei főispánt. Az egyesületi alelnöknek megválasztott Bodnár László mérnök munkáját azzal kezdte, hogy kéréssel fordult a vármegye alispánjá­hoz. A segítségkérés lényegét abban határozta meg, hogy az alispán hivatali helyzeténél fogva hasson oda, hogy a vármegyei és a vármegye területén lévő közsé­gek mint jogi személyek az egyesület pártoló tagjai közé belépjenek. Indokait a következőképpen fejtette ki: „Az egyesület kb. 15 éves becsületes múltra tekint vissza. Úgy vitorlázórepülés, mint a modellezés terén számos nemzeti és nemzetközi csúcsteljesítményt ért el. Két hangárunk a harcok közepette elpusztult, be­rendezésünket a lakosság és a németek lopták el. Gé­peinket pedig tüzelőnek használták el. Megmaradt azonban a jó repülő gárdánk és műszaki személyze­tünk. Kérem, hogy a vármegye, miként 1932-ben megvetette alapját az esztergomi vitorlázó repülés­nek, a legdemokratikusabb sportnak, most is segítsen, hogy munkáinkat továbbra is folytatni tudjuk." (KML: Egyesületi iratok, 1946. 26/46 sz.). A segítségkérés alapján a főispán körlevélben kérte a közigazgatási szervek vezetőit arra, hogy a sportrepü­lést anyagi és pénzbeli segítséggel támogassák. A tá­mogatók között komoly mecénásként szerepelt a Viscosa Gyár. Az MKT dorogi szervezete 1000 Ft-ot 125

Next

/
Thumbnails
Contents