Magyar György: Esztergom testkultúrájának története

9. SPORTÁGI ÉS EGYESÜLETI EREDMÉNYEK (1950-2000)

SPORTÁGI ÉS EGYESÜLETI EREDMÉNYEK A klub létszáma a hetvenes évektől közel 100 fő körül mozgott. Ebből a minősítést elért sportolók száma 40-50 fő volt. A klub az MHSZ Országos Központtól évente 200-250 ezer, a megyei Sporthivataltól 30 ezer Ft támogatásban részesült. A lövészklub a versenyzésen kívül feladatának tartotta az üzemek, gyárak tömegsport bizottságai által szervezett lövészversenyek lebonyolításának segítését és támogatását (munkahelyi olimpiák, gyári erőfelmérő versenyek, Felszabadulási Kupa verseny stb.). Fontos tevékenységüknek tartották a honvédelmi oktatás területén az iskolák patronálását. Különféle segédletekkel, szemléltető eszközökkel és előadásokkal segítették a kiképzést és a honvédelmi napok biztosították a fegyvert és a lőszert. A lövészklub patronáló és segítő munkája eredményeként a város tömegversenyein egyre központibb szerepet kaptak a honvédelmi sportok, köztük elsősorban a lövészet. A lövészklub tevékenységét nagymértékben segítették a fizetett alkalmazottakon kívül a társadalmi munkások is. A sportág esztergomi vezetői közül Csiffáry Rezső, Könözsy Endre, Szabó András, Kuti Gábor és Pócza József kaptak munkájuk révén számos elismerést, kitüntetést. Az esztergomi MHSZ Lövészklub versenyzői sok megyei, országos, nemzetközi győzelemmel és szép helyezésekkel gazdagították az esztergomi sport kiválóságainak eredménylistáját. Az elismerés és az utókor számára álljon itt a II. világháború utáni időszak kiemelkedő eredményeket elérő esztergomi lövészversenyzőinek névsora: Henyei János, Kutitestvérek (Gusztáv, Gábor, Béla), Schönwalder, Sebeik Lajos, Lovas Ferenc, Kosztolányi János, Bartus János, Erős István, Pócza József, Juhász Zsuzsanna, Csiffáry Ágnes, Tihanyi Ferenc, Beniczky Ferenc, Huzsvár Attila, Utassy Amália, Kékesi Gyula, Klézli Ferenc, Könözsy Csaba, Majthényi István, Cserhalmi Erzsébet, Virág Ildikó, Hanczkó Gábor, Rózsavölgyi Gábor, Bartus János, Demjén János, Kis László, Fodróczy Gertrúd, Lambert Mátyás, Szalai Bernadett. Az MHSZ 1990. szeptember 30-án megszűnt. Uj alapokról, új egyesületi működésű formában, új fiatal, szinte iskolás versenyzőkkel szerepelnek. Legnagyobb gondjuk a 90-es esztendőktől, hogy kevés a pénzük. Szerény támogatásban részesülnek a Magyar Sportlövő-szövetségtől, a megyei önkormányzattól és a városi költségvetésből. Bérleti díjat fizet az Esztergomi Lövészklub a lőtérért a tulajdonosnak a Kulturált Közlekedési Alapítványnak. A klub létszáma 30-40 fő között mozog, s ebből 25-30 fő a versenyző. Fő bázisuk a Somogyi Általános Iskola. 1992-ben megrendezték a Tölgyessy Emlékversenyt, amelyen tíz egyesület másfélszáz sportlövésze indult. Az új generáció legjobb versenyzői: Kassay Judit, Koller Szilvia, Vári Zsolt, Calanics Zsolt, Józsa Szilárd, Nagy C. Csaba, Kovács Tamás, Kókai Károly, Reményi Péter, Sántha Beatrix, Kovács Zsolt, Csombor Zoltán. 9.8. Sportrepülés Az újraéledt gyári és egyesületi tevékenységek 1945 tavaszán az Aero Ever Kft. a háború viharainak elvonulása után nyomban hozzákezdett a helyreállításhoz. Közel száz fő munkálkodott a romok eltakarításán, valamint az épületek rendbehozatalán. A gyárat a háború végén kifosztották, szerszámkészletének és gépi berendezéseinek egy részét nyugatra szállították. A gépgyártás és a sportrepülés újrakezdését azonban nem csupán a súlyos pusztulás hátráltatta, hanem politikai okok is akadályozták. 1945 decemberében megalakult az Esztergomi Sportrepülő-egyesületet. Alapszabály-tervezetüket és a vezetők névsorát jóváhagyás végett felterjesztették a Belügyminisztériumhoz. Az engedélyezési kérelmet elutasították, mivel az egyesület alapszabályait úgy ítélték meg, hogy azok a rendeletekben előírt politikai és személyi feltételeknek nem felelnek meg. Az elutasító évekig tartó levelezést, kérelmezéseket és többszöri megalakulást vont maga után. Tényként kell rögzítenünk azonban azt a körülményt is, hogy a sportrepülésnek a háború utáni Magyarországon is voltak még korlátozó szabályai. Miután a Szövetséges Ellenőrző Bizottság és a Nemzeti Sportbizottság 1946 őszén ismét megengedte a repülőegyesületek alakítását és működését, az esztergomiak is éltek a lehetőséggel és az Esztergomi Sportrepülő-egyesület újból megtartotta alakuló közgyűlését- A repülési tilalmat 1947 júniusában feloldották, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság engedélyezte a vitorlázó- és motoros sportrepülést. A repülősport szerelmeseinek sikerült egyesületi elnöknek megnyerni az újonnan kinevezett Dr. Rab Károly vármegyei főispánt. Az egyesületi alelnöknek megválasztott Bodnár László mérnök munkáját azzal kezdte, hogy kéréssel fordult a vármegye alispánjához. A segítségkérés lényegét abban határozta meg, hogy az alispán hivatali helyzeténél fogva hasson oda, hogy a vármegyei és a vármegye területén lévő községek mint jogi személyek az egyesület pártoló tagjai közé belépjenek. Indokait a következőképpen fejtette ki: „Az egyesület kb. 15 éves becsületes múltra tekint vissza. Úgy vitorlázórepülés, mint a modellezés terén számos nemzeti és nemzetközi csúcsteljesítményt ért el. Két hangárunk a harcok közepette elpusztult, berendezésünket a lakosság és a németek lopták el. Gépeinket pedig tüzelőnek használták el. Megmaradt azonban a jó repülő gárdánk és műszaki személyzetünk. Kérem, hogy a vármegye, miként 1932-ben megvetette alapját az esztergomi vitorlázó repülésnek, a legdemokratikusabb sportnak, most is segítsen, hogy munkáinkat továbbra is folytatni tudjuk." (KML: Egyesületi iratok, 1946. 26/46 sz.). A segítségkérés alapján a főispán körlevélben kérte a közigazgatási szervek vezetőit arra, hogy a sportrepülést anyagi és pénzbeli segítséggel támogassák. A támogatók között komoly mecénásként szerepelt a Viscosa Gyár. Az MKT dorogi szervezete 1000 Ft-ot 125