Magyar György: Esztergom testkultúrájának története

9. SPORTÁGI ÉS EGYESÜLETI EREDMÉNYEK (1950-2000)

SPORTÁGI ÉS EGYESÜLETI EREDMÉNYEK ajánlott fel. Az egyesület tagjai kb. 7000 Ft értékű munkát és kb. 6500 Ft értékű anyagot adtak az újjáépítéshez. Esztergom város polgármestere hivatalosan is vállalta az egyesület támogatását azzal, hogy az egyesület működéséhez szánt összeget már az 1947/48. évi költségvetésben biztosítani fogja. Az ígéret megvalósult és az egyesület a várostól évi 1000 Ft-os támogatást kapott. Ezenkívül a város képviselőtestülete azt is elhatározta, hogy belép az egyesületet pártoló tagjai sorába, évi 200 Ft tagsági díjjal. E támogatásokat a város nem egykönnyen tudta biztosítani, egyrészt szerény anyagi lehetőségei miatt, másrészt azért, mert a városi vezetők közül jónéhányan az erőforrások egy egyesületen belüli összpontosítását szorgalmazzák, a kedvenc sportágnak, a labdarúgásnak fellendítése érdekében. A politikai és társadalmi életben történt változások természetesen hatással voltak a sportegyesületek vezetésének személyi és szerkezeti átalakítására. A városban működő sportegyesületek vezetőségében ott voltak a város, a megye elöljárói, a politikai pártok és tömegszervezetek képviselői, a patronáló üzemek, egységek vezetői. Aki egy leváltott, visszahívott vagy lemondott elöljáró, pártképviselő vagy üzemvezető helyébe lépett, - az szinte automatikusan örökölte elődje sportvezetői funkcióját, egy vagy több sportegyesületben megválasztott tisztségét. Az öröklött vagy megválasztott sporttisztségekben viszont éppenséggel nem volt mindegy az, milyen hatáskörrel vagy tevékenységgel, összeköttetésekkel képes érdemeket, előnyöket, anyagiakat szerezni az egyesület számára. Az Esztergomi Munkás Testedző Egyesületet és az Esztergomi Vasutas Sportegyesületet összevonták. Az 1947 februárjában megtartott vezetőségválasztó közgyűlés által beiktatott elnökség soraiban találjuk a megye és a város vezetőit - a főispánt, az alispánt, a polgármester, az SZMI-elnököt s a legnagyobb helyi ipari üzem vezetőjét. Az Esztergomi Munkás Vasutas Sportegyesület (EMVSE) lett a város legnagyobb mintegy 700 - taglétszámú társadalmi egyesülete Szakosztályai közül a prioritást a labdarúgó-szakosztály kapta. A Nemzeti Sportbizottságtól és a VKM-tól kapott újjáépítési segélyeket is a labdarúgó-szakosztály sportlétesítményeire fordították. A fenti körülmények figyelembevételével érthető meg, hogy milyen horderejű volt az a döntés, amely szerint az önálló működést folytató Esztergomi Sportrepülő-egyesület a városi költségvetésből is kapott támogatást. Ebben nagy szerepet játszott Dr. Rab Károly főispán személye, továbbá Dr. Bády István polgármester, aki a sport minden területét támogatta. Nem szabad megfeledkeznünk Dr. Brassai György városi tanácsnok szerepéről sem, aki mint a kultúriigyek felelőse, lehetőséget biztosított a verseny és tömegsportok minél szélesebb körben való kibontakoztatására. Az Esztergomi Sportrepülő-egyesület 1947. október 12-én ünnepélyes keretek között tartotta meg az esztergomi sportrepülés megindulásának 15. évi jubileumi közgyűlését, amely után a „Pilis" nevű iskolavitorlázógép felavatására is sor került. A gépet az 1947-ben megindult repülőgépgyártás első eredményeként az Aero Ever Kft. dolgozói építették. A gép avatásán a „keresztanyai" tisztséget Vas Miklós államtitkár felesége látta el. 1947 őszén az egyesület alelnöke, Bodnár László újabb kéréssel fordult a polgármesterhez. Az egyesületi otthont (Esztergom, Kossuth Lajos utca 65. szám) 1942-ben a HMNRA azzal a feltétellel építette újjá, hogy a város annak használatát az egyesületnek 1948. november 1-jéig biztosítja. Az egyesület az otthont csak 1944-ig tudta használni, mert előbb a kiegészítő parancsnokság, majd a háború után a Vak Bottyán Népi Kollégium kapta meg. Az egyesület a háború után egy kisebb területű romos épületet bérelt, aminek a rendbehozatala újabb 800 forintnyi költségbe került. Ennek fele arányban való megtérítését kérte az alelnök. A város részéről nyújtott anyagi támogatást köszönte meg 1948-ban az egyesület részéről Borz László ügyvezető a polgármesternek. Levelét azzal zárta, hogy „...a még mindig nagy nehézségekkel küzdő magyar sportrepülést ezentúl is támogatni szíveskedjenek, hisz a sportrepülés nemcsak tömegsport, ha nem honvédelmi érdek is." (1948. szeptember 8.). A II. világháború után számottevő repülőgép-építéssel országunkban egyedül az Aero-Ever Kft., majd államosításával (1948) az esztergomi Sportáru termelő Vállalat foglalkozott. A főprofil továbbra is a repülőgépgyártás maradt, a Pilis, Vöcsök, Meise, Koma, Lepke, Kánya tipúsú gépek kerültek szériagyártásra. Az államosítás utáni vállalat a vitorlázó repülőgépek mellett fémkonstrukciójú motoros gépek és a légierő iskolagépeinek gyártására és javítására is vállalkozott. A szakértelmet és felelősséget igénylő munkára 1951 tavaszán Lampich Árpád főmérnöki megbízást kapott. Az egyesületi vezetők a vármegye és a város támogatásával igyekeztek a város ünnepi programjában minél színesebb és érdekesebb sporteseményeket megvalósítani. Az ESE az esztergomtábori repülőtéren repülőbemutatót és országos modellező hetet rendezett. A kiképzési feladatok megvalósítása az OMRE esztergomi egyesületnél (1949-1957) Az Esztergomi Sportrepülő-egyesület, mint az Országos Magyar Repülőegyesület (OMRE) tagja, követte azt az elgondolást, hogy az ifjúság minél szélesebb körét bevonják a sportrepülő életbe. Olyan gépekre volt szükség, amelyek alkalmasak a biztonságos vitorlázórepülő-kiképzés céljára. Ezek tervezésében és építésében továbbra is főszerepet játszott a magyar vitorlázógép-gyártás legkiemelkedőbb egyénisége: Rubik Ernő. 1949 tavaszán elnyerte az OMRE iskolarepülőgép tervpályázatának két első díját, - a kétüléses vitorlázógép kategóriában a Koma géppel, az együléses vitorlázógép kategóriában pedig a Lepke géppel. Ezeknek a gépeknek meghatározó szerepük volt a fiatalság repülő kiképzés terén. A Sportáru N. vállalat ráállt a Koma és a Lepke szériagyártására. 126