Magyar György: Az esztergomi tanítóképzés testnevelői
Tartalom - Az Esztergom-vízivárosi Érseki Nőnevelő és Tanítónőképző Intézet rövid története (1922-1949)
a tanulói létszám növekedésével párhuzamosan emelkedett. Többségük szerzetes nővér volt, akik tanítói vagy polgári iskolai végzettséggel rendelkeztek. Az évek múlásával egyre többen szereztek tanítóképző intézeti tanári képesítést. A főtanfelügyelőség az újonnan alkalmazott nevelők, oktatók közül csak azoknak biztosított államsegélyt, akik rendelkeztek a törvényben előírt szakképesítéssel. A gyakorlati képzés céljára 1924-ben egy tagozatú, l-VI. osztályú gyakorló népiskolát szerveztek. A növendékek gyakorlati képzését az 1925. évben életbe léptetett tanterv utasításai szerint végezték. A növendékek hospitálási feladatai elméleti tanulmányaikhoz kapcsolódtak, pedagógiai tanár irányította az óralátogatásokat. A későbbiekben test- és lélektani szempontból végeztek megfigyeléseket, majd részletesen foglalkoztak a tanítások menetével, felépítésével, a nevelői, tanítói eljárások alkalmazásával. A hivatásra, a szakmára való alapos felkészítés, nevelés mindig jelen volt. A nevelőtestület arra törekedett, hogy hagyományos hűséggel őrizze és ápolja a vallásos, mélyen erkölcsös szellemű nevelést, és adjon emelkedett gondolkodású, kötelességteljesítő tanítónőket az egyháznak és a hazának. Az intézményben a kor követelményeinek megfelelő vallásos és hazafias nevelés elmélyítését szolgálta a növendékek számára létrehozott Mária-kongregáció (1922) és a Ráskai Lea önképzőkör (1922). A Máriakongregáció ifjúsági vezetéssel működő, hitbuzgalmi, vallási és karitatív feladatokat ellátó szervezetként működött. A tanév során az egyházi ünnepeken a szegény sorsú gyermekek számára gyűjtöttek adományokat (élelem, ruha, pénz stb.). Gyakran látogatták a szociális otthon idős lakóit is. Az önképzőkör keretében felolvasásokat, előadásokat, színjátszásokat rendeztek. Az előadott színműveket, verseket az iskola tanárai, tanulói írták. A képző növendékei is bekapcsolódtak a magyarországi diákság körében létrehozott, Diákkaptár néven működtetett mozgalomba. Ennek tagjai betétgyűjtéssel, hulladékgyűjtéssel foglalkoztak, az összegyűjtött pénzt közösen kezelték és karitatív célokra használták fel. Az önképzőkör hasznos és szerteágazó tevékenységét a sikeresen működő szakosztályai (irodalmi, történelmi, művészeti, szociális, pedagógiai, fotó) fémjelezték. A szellemiek gyarapítása mellett a képző nevelőtestülete gondoskodott a növendékek testi fejlődéséről és egészségéről is. Nagy hangsúlyt fek61