Magyar György: Az esztergomi tanítóképzés testnevelői

Tartalom - Az Esztergom-vízivárosi Érseki Nőnevelő és Tanítónőképző Intézet rövid története (1922-1949)

Az Esztergom-vízivárosi Érseki Nőneveiő és Tanítónőképző Intézet rövid története (1922-1949) Az első világháborút követő esztendőkben a leánytanulók közül egyre többen jelentkeztek magántanulóként a városban már 1842-től működő fiú tanítóképzőbe. Jogos volt az igény, hogy a vízivárosi zárdában nyíljék egy tanítónőképző tagozat is. Nádler István tanítóképző intézeti tanár és a rend főnöknője, Benkő M. Szeréna 1922. július 12-én kérelmet nyújtottak be Csernoch János hercegprímáshoz, amelyben az új intézmény számára az „érseki" cím használatát kérték. A prímás a kérelmet teljesítette és a VKM a 109710/1922. sz. rendeletével hozzájárult az intézet működéséhez. A tanítónőképző nevelői 1922. augusztus 31-én tették le ünnepélyes keretek között esküjüket. A tanítás szeptember 9-én, 25 elsős és 8 másodikos diákkal - két évfolyammal - indult. A második osztály indítása azért volt lehetséges, mert a 8 fő az előző tanévben a férfi tanítóképzőben magántanulói vizsgát tett. Az intézmény igazgatójává Nádler Istvánt nevezték ki. Az igazgató mellett az első tanévben négy főhivatású szerzetes nővér és öt óraadó tanár tevékenykedett. Az intézet elhelyezése a zárda Ferencz József utca (Pázmány Péter u.) 42. szám alatt levő épületének földszintjén történt, a polgári és elemi iskolával egy épületben. A tornatermet, a szertárakat közösen használták. A város pénzt és tűzifát, más intézmények és személyek (az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank, a Takarékpénztár, az Országos Testnevelési Tanács OTT, tehetősebb esztergomi polgárok) pénzadományokat ajánlottak fel. A nevelőtestület tanári létszáma évenként, 60