Magyar György: Dunai szellők szárnyán

Tartalom - Ill. AZ ESZTERGOMI REPÜLŐGÉPGYÁRTÁS ÉS A SPORTREPÜLÉS HELYZETE

lások enyhítették. Az egykormányos rendszerű kiképzés fű hibájának azt tartották, hogy a növendékek a replilés alatt csak magukra vannak utalva, s ezért gátlásaik a vezetést merevvé, görcsössé teszik. Az esztergomi oktatók az egykormányos kiképzéssel szemben előnyben részesítették a kétkormányos oktatást. Ez utóbbi során ugyanis az oktató csak akkor engedte el repülésre a növendéket egyedül, ha meggyőződött róla, hogy az már elsajátította a manuális vezetést és az üzembiztos repülést. Az oktatók igyekeztek a gyakorlás során a növendékeket a kormány harmonikus mozdulataira megtanítani. Ezután következtek a csűrőgyakorlatok. Minden kezdő növendéktől megkövetel ték, hogy minimum 2 x 10 perces csűrőgyakorlatot végezzen az oktató irányításával. Az első felszállás magasindításű csörléssel történt, szoktató repülés jellegű volt. A következő felszállások során az oktató bemutatta az emelkedést, az elörenyomást, lekapcsolást, az iránytartást és a vízszintes repülést siklásban. Ezek elsajátítása közben az oktató fokozatosan átadta a vezetést. Minden felszállás során megkövetelték a növendékektől, hogy az előrenyomást és a lekapcsolást a növendék végezze el. Ezután mindig egypár másodperces siklás következett, majd fordulatokat, iránytartást, helyezkedést, felvételt, kilebegtetést és jelleszállást gyakoroltattak. Ha a növendék gépvezetése már megfelelt a követelményeknek,egyedrepülést végezhetett a Vöcsök típusú géppel. A kiképzéssel járó kötelezettségek az ötvenes esztendőkben is kemények voltak. Csak azok a növendékek járhatták végig a kiképzés egyre meredekebb lépcsőfokait, akik tényleg a repülés megszállottjai voltak. Mindenki számára emlékezetes maradt a csörlések során végzett feladatok végrehajtása, nevezetesen a kb. 1.200 méteres kötél gyalogszerrel, "kipörgő fával" való húzása. A háborúból visszamaradt HANSA típusú lánctalpas vontató segítségével napi 30-35 felszállást végeztek. A központi segítség és támogatás oly csekélynek bizonyult hogy sok esetben a növendékek adták össze a benzinre való pénzt, hogy a csörlések és általuk a felszállások megtörténhessenek .