Lepold Antal [et al.]: Esztergomi útikönyv

Tartalom - Esztergom templomai és vallásos műemlékei

76 A zárda mellett áll a „Pestis Madonna" néven emlegetett szoborcsoport, amelynek legkiemelkedőbb része a pilléren álló Szeplőtelen Szűz sugárkévével övezett alakja; a pillér alsó részén puttófejek vannak, két oldalán a felső talapzaton Szent Sebestyén és Szent Rókus állnak, a középrész sziklabarlang imitációja előtt Szent Rozália alakja fekszik, amelytől kétoldalt az alsó talapzat szélén Szent Antal és boroméi Szent Károly alakjai láthatók. E szoborcsoportot az 1739-iki pestis után a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére állították, eredetileg a vízivárosi jezsuita templom falához simulva, de 1820-ban a sekrestye kibővítésekor az ú. n. vizikapu mellé került, végül 1865ben nyerte mostani elhelyezését. Az emlékmű mesterét eddig még nem sikerült kikutatni, bár a felállítást és a restaurálást feltüntető feliratok olvashatók a szobron. A vízivárosi Széni Ignác plébániatemplom. A jezsuiták a törökök kiűzése után (1683.) jelentek meg Esztergomban, amikor gróf Kothaich Lipót érsek telket kért a jezsuiták számára Lotharingiai Károly hercegtől. Ugyanekkor (1687-ben) Széchenyi György érsek (1685— 1695) 50.000 forintos alapítványt tett a gimnázium és a rendház részére és magára vállalta ennek felépítését is. A templom építését 1728-ban kezdték meg és 1730-ban nyert befejezést. A homlokzati tornyokat akkor csak a tetőzet magasságáig építették fel, mivel a várparancsnok a várbeli tüzérség kilövése miatt a magas tornyokat nem engedélyezte. 1738-ban szentelte fel a templomot gróf Althan váci püspök Loyola Szent Ignác tiszteletére.