Lepold Antal [et al.]: Esztergomi útikönyv

Tartalom - Esztergom templomai és vallásos műemlékei

72 elsőknek tértek vissza (1683.) és a Vízivárosban kaptak telket.- Kevéssel utána (1687.) Esztergom szab. kir. város tanácsa a mai Belváros területére is behívja a ferenceseket, számukra telket adományoz, amelyet I. Lipót 1700-ban kelt királyi oklevelében megerősít. Széchenyi György érsek 1690-ben 20.000 rajnai forint alapítványt tesz a templom építésére, de csak 1700-ban tették le a templom alapkövét; a kuruc-labanc háborúk miatt csak 1716-ban készült el a templom és a rendházat is a következő évben népesítették be. Mivel a templom mocsaras, laza talajon épült, a talaj elcsúszása következtében a falak és a boltozat megrongálódtak, 1745-ben a hajó boltozatát teljesen megújították és ekkor épült fel a templom szentélye, a különálló harangtorony és a homlokzat mai formája. Ez a munka 1755-ben készült el. Az 1838-as árviz után hatalmas külső támaszpillérekkel erősítették meg a templomot. A homlokzat jobboldalán a lorettói kápolnát 1722. után építették, amely báró Kuckländer várparancsnok feleségének sírkápolnája. A templom belseje hatalmas boltozott terem, egyenlő magasságú oldalképolnókkal, keskenyebb szentéllyel és felépítésében a nagy befogadóképesség és gazdag megvilágítás volt mértékadó. A templom tipikus leszármazottja a római Gesu homlokzati megoldásának. Az újabb renoválások (1857., 1910—1914.) alkalmával a régebbi belső díszítést eltávolították, az eredeti formát leghívebben a templom főoltára őrizte meg, amelynek oltárképe Szent Annát Joachimmal és a gyermek Máriával ábrázolja. Az oltárképet keretező oszlopok között egy-egy női alak, géniusz áll, a tabernákulum két oldalán egy-egy angyal térdel. A szobrok 1754—55-ből származnak Giuliani tanítványaitól.