Lepold Antal [et al.]: Esztergomi útikönyv

Tartalom - Esztergom templomai és vallásos műemlékei

73 A belvárosi plébániatemplom. A templom helyén a középkorban a ferencrendiek temploma és kolostora állott. Itt temetkezett el IV. Béla király feleségével, Lascaris Máriával és Béla herceggel (f 1270.). A királyi család maradványait 1738-ban megtalálták, amikor a jelen templom homlokzatának alapjait ásták meg. A város Szent Péter és Pál apostoloknak szentelt plébániatemplomát már 1294-ben megemlítik, helyét nem ismerjük. A török hódoltság után az első ideiglenes templom 1699-ben épült fel, 1726-ban átépítették, tornyát 1743-ban építették, de a templom végleges mai formáját 1756—61-ig tartó építkezések alkalmával Oratschek Ignác budai építőmester tervei szerint nyerte. A templomot 1762-ben Barkóczy hercegprímás szentelte fel. A Szent István évi jubileumra a templom teljes belső és külső renoválást nyert. A plébániatemplom legnagyobb disze a sóskúti márványból készült főoltár, rajta négy magyar szent karrarai márványból készült szobrával, amelyek Kiss György alkotásai. Az oltárkép Vaszary János festőművész alkotása. Szent Pétert és Pált, a templom védőszentjeit ábrázolja, a templom legművészibb darabja, Vaszary Kolos hercegprímás adománya (1896.). A magyar festőművészet igen értékes állomása ez az oltárkép. Figyelemre méltó a templom szószéke is, amely hiven tükrözi vissza a templomnak rokokó-stilusát, minden valószínűség szerint Bebo mester alkotása. Rokokó-stilus jegyében készült a templom diszes, faragott kapuja Szent Péter és Pál alakjaival. Ezt a rokokó felépítést és díszítést nagyjából a templom orgonája is megtartotta. A mellékoltárok a XVII. század barok-oltérainak nívóján mozognak.