Lepold Antal [et al.]: Esztergomi útikönyv

Tartalom - A magyar Sion hegyén

45 A régészeti kutatás első előfeltétele volt tehát a Várhegy egyes pontjain az eredeti magasság pontos ismerete. Lemélyített helyeken kilátástalan volt az ásatás. Feltöltött helyeken feltételezni lehetett a régi épületek maradványainak meglétét. Viszont a Barkóczy és Rudnay által nem érintett területen a legtöbbet igért a kutatás, mert éppen azon állt a magyar királyok palotája, amely a török háborúk kezdete óta a legújabb időkig a várépítés tudományának fejlődése szerint sok átalakuláson ment keresztül és fokozatosan pusztult el. Hegyen épült várkastélyokat a XVI. századtól úgy alakították át ellenállóképes várakká, hogy a legmagasabb részeket lebontották, a legalsóbb helyiségeket kazamatákká tették, a középrészeket eltöltötték földdel. Valószínű volt, hogy így jártak el az esztergomi királyi palotával is, mert a bástyafalakat kitöltő föld nyilvánvalóan hordalékföldnek bizonyult. Ugyanazért a Műemlékek Országos Bizottsága 1934. nyarán dr. Serédi Jusztinión bíboros hercegprímás engedelmével megkezdette a még fennálló várbástyákból a föld eltávolítását. Az eredmény rövidesen felülmulta a legmerészebb várakozósokat. Felszínre került az Árpádházi magyar királyok várkastélya, amelyen történtek ugyan későbbi átalakítások és bővítések, nagyban azonban eredeti román alakját mutatja. Hiányzik mindenütt a második emelet. Az első emelet boltozatai is beszakadtak, de a falak állnak átlag az első emelet boltozatválláig. A letört részek a törmelékből előkerülnek. Először a 13 m magas, 42 m hosszú és 14—22 m széles déli bástyán kezdődött a munka. Ezen a területen előkerült a királyi torony (fehér torony), vagyis a király