Lepold Antal [et al.]: Esztergomi útikönyv

Tartalom - A magyar Sion hegyén

44 oldalán a Veprech-torony is. Nagy Lajos uralkodása idején Telegdi Csanád csatolta a várhoz a Vízivárost és a Várhegy délkeleti lejtőjén a falközöket. 1595—1605. közt készült a falazott száraz árok. A törökök műve a Várhegy déli lejtőjén a kis török bástyatorony, valamint a Kisduna mellett a déli végen a sokszögű nagy török bástya. Három földsánc vette körül a várat, amelyek már egészen eltűntek. Ma a fellegvárnak még a nagyobb fele látható a déli fehér toronnyal és az északi csonka toronnyal. A vízivárosi erődítmények vonulatát még meg lehet figyelni. Ujabban a felszínre kerültek a délkeleti erődítmények a Csókás- és a Budai-toronnyal, a felvonóhíddal és a második kapuval, valamint a száraz árok rövid szakaszával. A Csókás-toronyban van a hadimúzeum. Gyönyörű kilátás nyílik a városra és környékére a Csókás-, Csonkaés Fehér-tornyok tetejéről. Az ásatások. Az esztergomi Várhegy Barkóczy Ferenc (1761—1765.) és Rudnay Sándor (1819—1831.) prímások nagyarányú földmunkálatai folytán nyerte mostani alakját. E munkálatok célja volt a hegy tetejét egyenletes síkká és egyik oldalát enyhe lejtővé változtatni. Ugyanazért a hegy legmagasabb részeit lehordatták s az így nyert földet az oldalakra dobatták. Egyedül a hegy délnyugati részén vagy 110 m hosszúságban és 30 m szélességben maradt meg az eredeti talajszínt. Ahol talajegyenlítés történt, ott a magasabban fekvő épületek és erődítmények alapostól eltűntek, az alacsonyabban fekvők pedig a föld alá kerültek.