Lepold Antal [et al.]: Esztergomi útikönyv

Tartalom - A magyar Sion hegyén

43 prímásé (1423—1439.) volt, a milleneumi kiállításon is szerepelt és IV. Károly király koronázásánál; a másik infula reneszánsz ízlésű, a díszítések akantuszokból és rozettákból alakulnak, több drágakő, aranyba foglalt zafír és gyöngyborítás díszíti. Igen látyányos a XVI. századból a Thurzó-féle passiócímer. Szövetplasztikában és domború aranyhímzésben a kínszenvedés, a püspöki méltóság jelvényei és az evangélisták szimbólumai láthatók. A XVII., XV11I. és XIX. századok nagyobb prímásai szebbnél-szebb miseruhákat és más egyházi szövetműveket hagyományoztak a kincstárra, amelyeknek felsorolása hosszadalmas volna. A kincstár igen értékes csipkegyüjteménnyel is rendelkezik, legnagyobb része a XVIII. századból, vertcsipkék és legnagyobbrészt flamand származásúak. Van itt egy aranycsipkével díszített karing is, amely Kéry János gróf, váci püspöktől származik. E nevezetes gyűjtemény azonban csak csekély töredéke a régi kincstárnak, akár az ötvösműveket, akár a szövetműveket tekintjük, mert az idők viszontagságai folytén a kincstár többször tönkrement, elveszett vagy értékes darabjai elkallódtak. 3. Az Árpádházi királyok és érsekek palotája a Várhegyen. Az esztergomi vár magva vagy fellegvára, azaz a Vérhegy tetejét körülövező falak és tornyok IV. Béla király idejében már biztosan álltak. Árpádkori a Nagyduna partján a Víziváros északi