Lepold Antal [et al.]: Esztergomi útikönyv

Tartalom - A magyar Sion hegyén

41 A kincstár legrégibb szövetművű darabja az Ipolyigyűjtemény hímzett miseruha keresztje, amely jelenleg egyszínű, sötétvörös bársonyra van rádolgozva, míg 1886ban fehéralapú, aranymintájú brokát kazulát ékesített. A XV. század első feléből származik. A gyűjtemény másik teljes miseruhája a XV. századból, amelynek anyaga világos, borsózöld velencei bársony, rajta a kereszt arany alappal. Ez a munka a korai quattrocenlo hímzése. Külön tanulmányt lehetne szentelni e két ruha keresztjén levő alakok és jelenetek megismertetésére. A továbbiakban két olasz hímzésű miseruha kelti fel figyelmünket. Egy kopott, összetoldott, aranyszövésű bársonykazula és egy másik, jó állapotban maradt, arannyal átszőtt vörösbársony kazula, amelyek Vitéz Jánoséi, az olasz művészet barátjáé lehettek; mindkettőt védőszentjének, Keresztelő Szent Jánosnak alakja díszíti; az emlékek mindenesetre a XV. századból származnak. Ezüsttel mintázott sárga selyembársonyból készült kazula Kutassy János (1597—1607.) címerével, de ez a kazula sokkal régibb. Egy másik gránátalmamintás, vörösbérsonyból való kazula, amelyet hímzett kereszt helyett hosszanti sáv (colonna) díszít, velencei származású, olasz reneszánszslílű műemlék. A legtisztább olasz reneszánsz stílusú hímzése a Bakócz-féle miseruha keresztjének van. Ez az 1500-as évek elején készült Itáliában, anyaga spanyol brokát olasz hímzéssel s a kincstár féltve őrzött kincse. Olasz származású még Simor János által ajándékozott miseruha, amelynek zöld alapján a bársonyból kihagyott konturrajz alkotja a mintát.