Lepold Antal [et al.]: Esztergomi útikönyv

Tartalom - A magyar Sion hegyén

35 Esterházy Miklós gróf Iénzséri váróban talál menedéket a kincstár, majd 1. Rákóczi György hadjáratakor Pozsonyba és Bécsbe mentik meg. 1809-ben, a napoleoni háborúk idején Garamszentbenedek várában rejtik el a kincsek egy töredékét, de ekkor igen sok elpusztult. Ilyen viszontagságos előzmények után kerüli vissza a kincstár Pozsonyból és Nagyszombatból 1820-ban Esztergomba, de a szabadságharc idején is megfogyatkozott és Scitovszky János 1854-ben mór ily megfogyatkozott kincstárt vett át, amelynek Simor János 1886-ban a mai helyiséget rendeztette be, amelyről márványtábla is tanúskodik az alapító nevével és az alapítás évszámóval. A kincstár a főszékesegyhóz kelyheinek, Ürmutatóinak, keresztjeinek, ereklyetartóinak, miseruhóinak és egyéb felszereléseinek gyűjteménye. Itt csupán a művészileg vagy történetileg kiválóbb darabok felsorolásóra szorítkozunk az értékesebbnél értékesebb darabok közül. A kincstár megközelíthető a templomból a kupola alatt levő ajtón vagy pedig a sekrestyén és a kanonokok téli kápolnáján keresztül. A kincstár anyagót áttekinthetőség szempontjából három csoportra : az ötvösművek, az ereklyék s ereklyetartók és a szövetművek csoportjóra osztjuk. I. Az ötvösművek csoportjóban legelőkelőbb helyet foglal el a kincstár világhírű műkincse: Mátyás király kálváriája• Ez a műkincs színaranyból készült, 72 cm magas, súlya 1520 arany, 213 nemes drógagyönggyel és ritka nagyságú drágakövekkel és gyémántokkal van díszítve, helyenként finoman zománcozott, alakjai tökéletes művészettel készültek. A remekműnek két része van: a felső gótikus része, 3*