Lepold Antal [et al.]: Esztergomi útikönyv

Tartalom - Esztergom története rövid összefoglalásban

11 József (1838—1847.), Scitovszky János bíboros (1849—1866.), Simor János bíboros (1867—1891.) a bazilikaépítő hercegprímások, akiknek tevékenységét alkotásaik leírásánál ismertetjük. Vaszary Kolos bíboros (1891—1912.) prímássága alatt megépül az Esztergomot Párkánnyal összekötő Mária Valéria-, a Kisduna fölött a Horthy Miklós- és a Kolos-híd, a városi Kolos-kórház; az ő idejében ünnepelte az ország fennállásának ezeréves jubileumát, a milleniumot. Utóda Csernoch János bíboros (1913—1927 ), a történelmi NagyMagyarország utolsó hercegprímása, aki két pápát választott, egy királyt koronázott és két királyt gyászolt meg. A világháború és az ezt követő trianoni békediktátumok szerencsétlensége szakadt az országra és szétdarabolta azt. Az országgal együtt a magyar hercegprímás hatalmas egyházmegyéjét, amely 492 plébániából állott, kettészelve, 403 plébániát szakított el és mindössze 90 plébánia maradt meg joghatósága alatt Csonka-Magyarországon. Ugyanily mértékű lett a hercegprímási birtokok szétdarabolása is; a megszállott Felvidéken maradt az érseki birtokoknak területben 57%-a, azaz 51.315 katasztrális hold, amelyek, mivel jobb termékenységű földek voltak, a tiszta jövedelemnek 76%-a; a megmaradt birtoktöredék javarésze erdő és homokos szántóföld, amelyek a jövedelemnek csak egynegyedét teszik. Ennek kell viselni az egyházi és kulturális intézmények fenntartásának nagy terhét. így is szaporodtak érseksége idejében a város intézményei, különösen iskolái és megindult új templomok építése, plébániák szaporítása különösen a fővárosban. Utóda és ez érsekek sorában a 78-ik dr. Serédi Jusztinián György, akit XI. Pius pápa 1927. november 30-án nevezett ki esztergomi érsekké 43 éves koréban. A követ-