Lepold Antal [et al.]: Esztergomi útikönyv

Tartalom - Esztergom története rövid összefoglalásban

12 kező év, 1928. január 29-én országos ünnepséggel foglalta el az érseki széket. Dr. Serédi Jusztinián a római San Anselmo bencés főiskola tanári katedrájáról lépett bíborral övezve az egyházfejedelmi trónra. Az egyházi jogtudományok kiváló művelőjét, az Egyházi Törvénykönyv társszerkesztőjét maga XI. Pius pápa szentelte püspökké. Nagy tudásával dicsőséget szerzett egyházának és hazájának egyaránt. Tevékeny szerepet fejt ki a magyar katolikus közélet irányításában, a főváros és az egyházmegye hitéletének örvendetes fellendítésében — a plébániák száma immár 115-re emelkedett; külföldi összeköttetései révén hatalmas sikerre vitte az 1930-ban megrendezett Szent Imre ünnepségeket és ugyanoly sikerrel rendeztette meg a 34-ik Eucharisztikus Világkongresszust. A világháború után a 20-ik évben, 1937. őszén, a Szentszék rendezte a szomszédos állam, Csehszlovákia egyházi helyzetét és az esztergomi főegyházmegyének a megszállott Felvidéken maradt részét jogilag is elválasztotta a Csonkaország főegyházmegyei részétől és azt önálló főegyházmegyévé deklarálta és a pozsonyi egyetemen megengedte a teológiai fakultás megnyitását. Ezzel véglegesen megszűnt a magyar hercegprímás joga a Felvidéken maradt plébániák fölött és így az ottmaradt birtokokra való igénye is elveszett. De XI. Pius pápa ugyanakkor Őeminenciéját kinevezte a kassai és rozsnyói egyházmegyéknek a csonkaországban maradt részei apostoli adminisztrátorává. Az új helyzet következtében az esztergomi érseki tartományhoz tartoznak az összes dunántúli, tehát a veszprémi, győri, székesfehérvári, szombathelyi, pécsi, továbbá a váci. hajdúdorogi püspökségek. Őeminenciája