Lepold Antal [et al.]: Esztergomi útikönyv
Tartalom - Esztergom története rövid összefoglalásban
8 zsinaton és a pápa megerősítette „Magyarország prímása" címét; Pálóczy György (1423—1439.) Zsigmond császárkirálytól a római szent birodalmi hercegi címet kapta; Széchy Dénes (1440—1465.) a harmadik bíboros prímás, a „Szentszék született követe", aki Hunyadi Jánossal újjáépítette a főszékesegyházat és zsinatot tartott Esztergomban. Őt követte másik nagy prímás: Vitéz Zrednai János (1465—1472.), aki esztergomi építkezéseivel a Várhegyen, remek könyvtárával, képtárával, csillagvizsgálójával az olasz reneszánszt honosította meg magyar talajon; a tudomány és a művészet pártoláséban méltó versenytársa volt Mátyás királynak. Ezt a nagy prímást méltatlan utódok, betolakodott királyi rokonok követték, de azután Erdődy Bakócz (Bakács) Tamás (1497—1521.) személyében ismét kiváló férfiú került a prímási trónra, aki mint bíboros érsek, a pápától nyert „konstantinápolyi pátriarka" címmel, római szerepléseivel, építkezéseivel nevezetessé tette magát a történelemben. Harmadik utóda Várday Pál (1526—1549.). aki királlyá koronázta Zápolya Jánost és a török veszély elől káptalanjával, a kincstárral és levéltárral együtt Nagyszombatba menekült. így öt és fél század után a város árva maradt és több mint két és fél századon keresztül nélkülözte a város fejét, Magyarország prímását. Esztergom a prímások távollétében. (1526—1820.) A prímás távozása után néhány évre, 1543-ban már a török az úr a várban és a városban rövid megszakítással 1683-ig. Félszázad múlva 1594-ben kísérlet történik a vár visszafoglalására, Mátyás főherceg ostrom alá veszi a