Lepold Antal [et al.]: Esztergomi útikönyv

Tartalom - Esztergom története rövid összefoglalásban

9 várat, de csak a következő esztendőben sikerült visszafoglalni; egy évtized múlva, 1605-ben, a várőrség árulása folytén ismét a török birtokába jut a vár. A 140 éves török uralom alatt Esztergom nagy szerepet játszott a török világban: a törökök véglegesen berendezkednek a várban, a Bakács-kápolnát mecsetnek használják, a székesegyház azonban pusztulásnak indult. A szultánok a várat és a környező magaslatokat, így a Szenttamás-hegyet, megerősítették és kiváló várőrséget tartottak itt. Azonban a város maga összezsugorodott a Vízivárosra és a Rácvárosra (a mai Belváros). A XVII. század vége felé, 1683-ban sikerült végre Sobieski János lengyel király és Lotharingiai Károly herceg seregének a várat a töröktől visszafoglalni, amelyet két év múlva a budai basa hiába támadott meg, mert seregét Lotharingiai Károly megsemmisítette. Az utolsó ostrom, amelyet a vér kiállóit, a XV1I1. század elején, 1706. augusztus 6-án kezdődött: II. Rákóczi Ferenc kuruc hadainak élén a várat ostrom alá vette, amikor Kuckländer osztrák generális volt a várparancsnok. A kurucoknak sikerült a Vízivárost elfoglalni, a vár falait aknákkal aláásni, mire a várparancsnok szeptember 17-én a várat feladta. Rövid ideig maradtak itt a kurucok, mert október 12-én az őrség a várat gróf Stahrembergnek átadta. Ezután az osztrák vérparancsnokok sanyargatták, sarcolták a népet annak ellenére, hogy I. József 1708-ban Esztergomot szabad királyi várossá tette és kiváltságokkal látta el. A következő években pestis dúl a városban, elnépteleníti és így a század közepe felé Esztergom jelentéktelen helységgé sülyedt, ahol az elpusztult alkotások csak a régi nagyságot hirdették.