Lepold Antal [et al.]: Esztergomi útikönyv

Tartalom - Esztergom története rövid összefoglalásban

7 tevékeny részt vett a szabolcsi zsinaton; Lőrinc érsek (1105—1116.) Esztergomban nemzeti egyházi zsinatot tar­tolt, amelynek határozatai reánk maradtak; nagy szerepet játszottak Bánfi Lukács érsek (1158—1179.), Jób érsek (1185—1204.) az érsekség jogainak kiváló haicosa. A XIII. század elején a püspökségek viselői a királyi rokonok közül kerülnek ki, így János esztergomi érsek (1205—1223.) is, akinek az idejében lett az Aranybulla egyik példánya az érsekség birtokába letéve; Róbert érsek (1226—1238.) egyházi átokkal sújtotta az ország vezetőit, mert nem tartották be az Aranybulla határozatait. A tatárjárás alkal­mával a Sajónál esik el Mátyás érsek (1240—1241.), utóda Vancha István az első bíboros az esztergomi érsekek közül. Az Árpádházi királyok után Esztergom lassan meg­szűnt az ország fővárosa lenni és az Anjouk uralma alatt alakul át inkább érseki várossá. Ebben az időben a város és az érsekség sokat szenved Vencel cseh királytól, aki a kincstárat és a Ievélgyüjteményt kirabolta, mert Mihály érsek .(1303.) Károly Róbert pártjára állott. Ugyancsak emiatt pusztította az érsekség javait Csák Máté hatalmas oligarcha. De az Anjouk idejében sok történt a város érdekében is: Telegdi Csanád érsek (1330—1349.) a várat erődökkel gyarapította, a várost kőfallal vette körül, a fő­székesegyházat Nagy Lajos király támogatáséval fényesen helyreállíttatta és a király olaszországi hadjárata idején két éven át az ország kormányzója volt. Utódai közül a legkiválóbbak Demeter (1378—1387.) a második bíboros érsek. Kanizsai János (1387—1418.), aki az érsekséget anyagilag és erkölcsileg felvirágoztatta, többször volt az ország kormányzója, résztvett a konstanci

Next

/
Thumbnails
Contents