Lepold Antal [et al.]: Esztergomi útikönyv

Tartalom - Esztergom története rövid összefoglalásban

6 ket és házhelyeket osztatott ki nekik és sokat fáradozott a város felépítésén és régi fényének visszaállításán. A maga számára Visegrád várát építette fel és az esztergomi várhegyen álló királyi palotát Vancha István bíboros érseknek (1243—1254.) adományozta az érseki palotáért, amelyet később Benedek érseknek (1254—1261.) ajándékozott és ezzel Esztergom, az Árpédházi királyok fővárosa kezdett megszűnni az ország fővárosaként szerepelni. A fővárosi jelleg megszűnésével mindjobban az ország első főpapjának, a prímási székváros jellege domborodik ki és nyomul előtérbe. Esztergom az érsekek székvárosa. (XI—XVI. sz.) A Szent Istvántól alapított esztergomi érsekség joghatósága az összes többi püspökségekre kiterjedt. Az érseki szék birtokosai fontos szerepet töltöttek be kezdettől fogva az ország vezetésében, mint az ország első zászlós urai és gyakran szerepeltek mint a király helyettesei és az ország kormányzói a király távollétében. Amíg Esztergom az ország fővárosa volt és a királyok is itt székeltek, az érsekek a vérhegy északi részén laktak, de a tatárjárás után a királyi palotába költöztek és az maradt érseki palota egészen a török időkig. így a város története szorosan összefügg az érseki szék történetével és a város legtöbb intézményének alapítása az érsekség nevével kapcsolatos. Az első három században, amíg a város az ország főés székvárosa, kiváló érsekek akadnak, akik a hitélet buzgó terjesztői, az uralkodóház belső ügyeinek és az országos ügyeknek bölcs intézői. így Seratin (1095—1104.)