Lepold Antal: Adatok az esztergomi főszékesegyházi kincstár történetéhez

Tartalom - Esztergomi kanonokok emléke a székesegyházban

27 kete kazulát és misekönyvet hagyott. Misekönyve a Nemzeti Múzeumban van. Kelyhe a kincstár nagy gót kelyhe, mert a leltárak a Suky-kehely mellett csak ezt nevezik nagy kehelynek. XV. századi magyar ötvösmunka filigrános dísszel. 1609-ben a kincstárnak 29 nagyszabású gobelinje rolt. Kettő Mátyás király ajándéka. Egyiket, amely Dávid királlyá kenetését ábrázolta, Telegdi László kanonok (1574—83.) ajándékozta. Batalics László (1575—1604.) szinarany és drágaköves kelyhét a pozsonyi apácáktól 800 forintért zálogba vett és a székesegyháznak hagyta. Hova lett, nem tudjuk. Gerdák Márktó! (1580—1608.) pontifikálét, Filó Jánostól (1580—1602) kelyhet és három művészi miseruhát, Szuhai Istvántól (1585—1608.) brokát miseruhát és egy antipendiumot, Szombathelyi Jánostól (1593—1614.) miseruhákat, Projer Miklóstól (1592—1597.) szőnyeget, Zlatinai Györgytől (1593—1627.) kelyhet, szőnyeget ós egy ezüst diszpoharat (sz. György lovaggal a tetején) örökölt az egyház. Nagy jótevői voltak az egyháznak az 1594., 1609. és 1610. leltárak szerint Nóvák Mihály és Gosztony Pál, akik igen sok egyházi paramentumot ajandékoztak. Veres (Ruber) Pál (1589—1619.) fekete ós viola miseruhát, Gubasóczi Boldizsár miseruhát és dalmatikákat adott az egyháznak. Igen sok kanonoki jótevőt említenek az 1650., 1659, és 1667. évi leltárak is. A török hódoltság idején a megszállott püspökségekre rendesen esztergomi kanonokokat neveztek ki. Sokszor a kalocsai érsek és 5—6 megyés püspök volt a főkáptalan tagja. Ez a diszes testület nagy egyházi kincseket hagyott az esztergomi egyháznak, amelyek azonban nagyrészt elvesztek. Zaremba János (1588—1615.) két művészi ezüst diszpoharat adott a kincstárnak. Gyerkényi Pyber János (1592— 1631.) egri püspök sz»nt olajtartó edényeket, hagyott. Telegdi János kalocsai érsek gyémántokkal kirakott, hátulsó részén fekete, kék és zöld zománccal díszített, lecsüngő gyöngyökkel ékített arany melíkeresztet és aranyláncot adott az egyháznak azzal, hogy sz. Adalbert püspök ezüst mellszobrát sz. Adalbert ünnepén ós az ünnep nyolcada alatt a kereszttel díszítsék. Posgai János (1600—163o.) Esztergomban 1599. és 1600. években plébános volt. A Bakács-kápolna sekrestyéjének márvány mosdójába belevéste a nevét. Neve most is olvasható, mint Esztergomnak a török hódoltságból ideiglenes fölszabadulásának egyik érdekes emléke. Valószinü'eg ő akasztotta föl Szűz Mária kegyképót a Bakács-kápolna oltárhátlapjának középső fülkéjébe, amelyből a törökök sz. Adalbert szobrát 1543-ban kivették ós összetörték. Bánovszki Simon (1601—1634.) két aranyozott ezüst ampolnát adott. Egri Imre (1614—1630.) ajándéka a kincstár egyik legszebb műtárgya, az a tojásdadalakú hegyikristály ereklyetartó, amelyben az 1659. leltár szerint egy ideig Pázmánynak hires ereklyéjét, Krisztus köpenyének részecskéjét őrizték. A Kristálytojás középen nyilik. Nyílása mentén rubinokkal ékített aranyozott ezüstszalag fut körül. Talpa aranyozott ezüst. Kerek alapból csonkaágas fatörzs emelkedik, amelynek tövénél rongyos ruhájú mezitlábos pásztor ül fölfelé nézve s éhes száját kitátva. Körülötte kutya, kecske, 3 bárányka, kulacs és bot. Bock: Der Schatz der Metropolitanlcirche zu Gran 1859. c. munkája szerint a kristálytartó eredetileg ostyatartó volt s a pásztor az élet vándorát jelképezi, aki vágyakozva áhítozik az élet kenyere után. Magassága 13"5, talpa 6 cm. széles. Csányi Károly szerint német ötvösmunka 1500.