Lepold Antal: Esztergom régi látképei

6 LEI'OLD ANTAL A XVI. századot megelőző időből Esztergomról igazi látképet nem ismerünk. Nem tekinthetjük annak a XII. század végén a székesegyház díszkapujának timpanonján vörösmárványba színes márványlapokkal kirakott képeket, amelyek az esztergomi székesegyházat és a várat ábrázolják; a város XIII. századi pecsétjén látható várrészietet; a székeskáptalan XIV. századi nagypecsétjén metszett templomszerü hátteret. Ezek tipikus rajzok, amelyek nem készültek a valóság utánzásának az igényével. Kéziratos kódexekben eddigi tudomásunk szerint esztergomi helységkép nincs. A könyvnyomtatás feltalálása után a nyomdászok és kiadók már a XV. század utolsó évtizedeiben fölismerték az alkalmi újságok kiadásának üzleti kilátásait. Nevezetesebb eseményekről rövid tudósítást írtak, vagy Írattak s azt egyes folio lapokon, vagy kvart és oktáv formában több lapon kinyomatták. Az esemény színhelyéről képet is rajzoltattak, azt fadúccal, később metszett vagy maratott rézlappal sokszorosították. Rendesen a nyomdatulajdonosok maguk is értettek a rajzhoz és a metszéshez. IIa nem, akkor művészeknek adtak megbízást. A képek nemcsak hangzatos címeket, hanem bőséges magyarázatot is kaptak a képen belül alkalmazott szöveggel, betű, vagy számjellel. Az utóbbi esetben a betűk vagy számok sorrendjében a kép alatt, fölött, vagy egyik sarkában adtak szövegmagyarázatot. A képes alkalmi röpiratok és újságok közkedveltsége s általában a történelem és földrajz iránt megnövekedett érdeklődés azután arra indította a nyomdász-kiadókat, hogy a náluk és másutt megjelent tudósításokat, újságokat sorozatokba foglalják, több évről folytatólagos krónikákat, földleírásokat, vagy egyszerűen képsorozatokat adjanak ki. így az ismert városképeket a sorozatos kiadványok nagysága szerint átmetszették és rendesen önkényesen át is alakították. Kevés az olyan kiadó, aki az új és eredeti fölvételekre költött volna. Sőt az első tudósítások kiadói is esetleg már tipikus, vagy teljesen képzelet alapján készült képeket használtak. A késő reneszánsz és a barokk-kor különösen kedvelte, a festői csatajeleneteket, az allegóriákat és az emblémákat. Azért a vár- és városképek alapul vételével és háttérbeszorításával mozgalmas csatákat, káprázatos allegóriasorozatokat, uralkodóknak és hadvezéreknek szánt győzelmi emblémákat rajzoltak. Bár Esztergom ősi királyi vára az érsekek, különösen Telegdi Csanád, Kanizsav János, Széchy Dénes, Vitéz János, Bakócz Tamás és Szathmáry György nagyszabású építkezései után éppen akkor érte el legnagyobb fényét, amikor az újságírás és helységképalkotás a kezdetét vette, csak az első török elfoglalás évében, 1543-ban készült róla kél