Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története

Tartalom - Bárdos István : AZ ESZTERGOMI BALASSA BÁLINT TÁRSASÁG MŰKÖDÉSE 1926-1948

35 tervezett esztergomi estjére. A város közönsége kitüntető figyelemben részesítette a programot, amelynek keretében nógrádi szerzők versei és novellái, továbbá előadás hangzott el Balassagyarmat történetéről, Madách drámaírói és Balassa lírai munkásságának párhuzamosítható vonásairól. Az esztergomiak körében a legnagyobb sikert Dobó Józsefné aratta ízesen előadott palóc dalaival. Az est sikeréről lelkendezve tudósító újságíró véleménye szerint a Madách Társaság „példáját adta annak is, hogyan kell egy helyi irodalmi társaságnak saját városát, szülőföldjét, annak népét, történetét másokkal megismertetni."

1

8 A helyi lapok hol a Balassa Társaság erdélyi estjére, hol egy újabb Bánsághy Vince-kiállítás megnyitójára invitálták az érdeklődőket. Az „Erdélyért-akció" keretében rendezett esten Késmárky Frey Vilmos főispán Trianonról, s annak revíziójáról beszélt, Marczell Árpád Erdély történetét, Homor Imre pedig Erdély történeti kincseit ismertette. A háború ekkortájt már másképpen is éreztette hatását a Társaság életében. Az 1940. december 12-i közgyűlésen szomorúan állapították meg a rendes és pártoló tagok számának csökkenését. A Szent Imre Gimnázium tanári szobájában már hiába hoztak határozatot a táglétszám emelésére, az alapszabály módosítására és új évkönyv kiadására. Ezek végrehajtására már nem volt remény. Lepold Antal az új körülmények között a helyi forrásokon alapuló történeti kutatások fontosságára, s egy Esztergom történetéről szóló új könyv megírásának szükségességére hívta fel a figyelmet. Az 1941 -es esztendő, munka és öröm helyett gyászt hozott a Társaságnak és az ország egész irodalomszerető közönségének. Augusztus 4-én elhunyt Babits Mihály, akit röviddel halálát megelőzően vett fel tagjai sorába a Magyar Tudományos Akadémia, s akit megalakulásának pillanatától tiszteletbeli tagjának tudott a Balassa Társaság. Ahogyan közeledett az ország határaihoz a háború úgy fogytak a Társaság életéről tudósító hírek. 1942. májusában, a sokadik Bánsághy Vince-kiállítás megnyitóját követően került sor a Társaság utolsó székfoglalójára, melyet Haiczl Kálmán tartott „A szőgyéni palánkvár" címmel. A Szépirodalmi Szakosztály Városi István révén hallatott magáról, akinek „Ballagunk kéz a kézben" című verseskötetét 1942 karácsonyára jelentette meg a Szent István Társulat Kiadóvállalata. A Balassa Társaság az 1943-as esztendőben márványtáblát készített Csepreghy Ferenc népszínműíró egykori lakóházán. A közelgő háború egyre kevésbé kedvezett az egyesületi életnek. A kormányzati szervek mind szorosabbra fonták az egyesületek ellenőrzését, s mind határozottabb intézkedéseket hoztak számuk csökkentése érdekében. Ennek nyomán 1943 decemberében már szinte elkerülhetetlennek látszott a Balassa Bálint Társaság és az. Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat Balassa Bálint Történelmi és Művészeti Társaság egyesülése néven Az új Társaság a következő három szakosztály keretében fejtett volna ki tevékenységét: szépirodalmi és tudományos, régészeti és történelmi, valamint művészeti. Az elképzelés megvalósítására azonban nem került sor. Erre utal az a tény is, hogy a Csepreghy-emléktábla 1944. június 24-i elhelyezéséről szóló tudósítá-