Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története
Tartalom - Bárdos István : AZ ESZTERGOMI BALASSA BÁLINT TÁRSASÁG MŰKÖDÉSE 1926-1948
27 számában. Ebben olvasható elsőként, hogy e dokumentumok szerint a következő formákban: „Balassa, Ballasa, Balasa, Balassi, Ballasi" fordul elő 19-szer a család neve. Hasonló a helyzet az esztergomi Főkáptalan Iliteleshelyi Levéltárában őrzött dokumentumokra nézve, sőt a nagy költő saját kezű végrendeletének szövegében is „a" illetve „i" végződésű változatok szerepelnek. Az iratokban és a Bibliában egyaránt az „a" végződésű változat szerepel többször. Ez utóbbiakban például a 19 előfordulásból 15 esetben „a" végződéssel, 4 esetben „i" végződéssel jegyezték le nevüket. Mindebből következően joggal használhatja az utókor mindkét változatot. Az esztergomiak figyelemmel a család névhasználatára, továbbá az „a" végződésű változat statisztikai túlsúlyára, e név körüli vitában mindvégig ez. utóbbi mellett tartottak ki. Ragaszkodásukat még azzal az érzelmi jelentőségű ténnyel is igyekeztek aláhúzni, mely szerint Pereszlényi Zoltán, aki a költő hamvait 1906-ban I libben új koporsóba helyezte, úgy nyilatkozott, hogy a régi koporsón szintén a Balassa névalak volt látható. 1 2 (E vitát, mely lényegében a harmincas évek közepén kapott lángra, 1985-ben zárta le a Magyar Tudományos Akadémia azzal, hogy a továbbiakban csak a Balassi Bálint névalak használható a költő esetében.) A Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaság, az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulattal közösen, 1933. október 28-29-én tudományos üléssel emlékezett a török alóli felszabadulás 250. évfordulójára. Az ünnepség első napján Lepold Antal tartott előadást „A párkányi csata és Esztergom topográfiája" címmel. Másnap délelőtt, a Bazilikában celebrált szentmisén, szintén a történelmi eseményről esett szó, majd a Régészeti Múzeum gyűjteményének törökkori emlékeiből rendezett kiállítást nyitotta meg Balogh Albin múzeumigazgató. A jeles évforduló emlékét egy 160 oldalas jubileumi évkönyv kiadásával is megörökítették az utókor számára. A következő jelentős programra a TESZ (Társadalmi Egyesületek Szövetsége) által szervezett Nemzeti Munkahét alkalmából, 1934-ben, Nagyboldogasszony-hetében került sor. Ez. a színes program, az egyesített vármegyék szellemi és gazdasági életét egyaránt bemutató kiállításban érte el csúcspontját. Ekkor leplezték le Madaras Aurél „Vak Bottyán" mellszobrát. A történelmi Esztergommal találkozhattak az érdeklődők egy sor régi metszeten is, amelyek magántulajdonból kerültek a kiállításra, továbbá megismerkedhettek az itt élők háziipari és népművészeti alkotásaival. A rangos eseménysorozat lebonyolításából és előkészítéséből Bajor Ágoston, Einczinger Ferenc, Hellebrand Béla, Holló Kornél, Magyarász Imre és Obermüller Ferenc révén részt vállalt a Balassa Bálint Társaság is. A Szent Imre elemi iskola (ma Petőfi Sándor Általános Iskola) termeiben rendezett kiállítás aranyérmét a bíráló bizottság döntése nyomán a Művészeti Szakosztály képzőművészei nyerték el. E kollektív díjon kívül többen egyénileg is részesültek az. iparművészeti, a képzőművészeti és grafikai alkotásokra megítélt ezüst és bronzérmekből, osztozva olyan máshonnan érkezett művészekkel, mint például a felsőgallai festőművész Dobroszláv Lajos vagy a keramikus Gorka Géza.