Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története

Tartalom - II. BALASSA BÁLINTRÓL IRT CIKKEK ÉS BIOGRÁFIÁJÁNAK RÉSZLETEI

129 A törökök folyamatosan javították a megsérüli falakat, a heves ágyúzás hatására azonban a Víziváros falának egy részén, amely napnyugat felé fordul, egy behatolásra alkalmas, 15 lépésnyi széles nyílás (rés) keletkezett." Megjegyzendő, hogy Istvánfl'y ezen helymeghatározását többen úgy értelmezik, hogy a rés a Víziváros „Ny-i részén", vagy annak „nyugati falán" keletkezett. A Ny-i falat azonban csakis a Szigetről lehetett volna lőni -, a keletkezett rés pedig a keskeny parti sáv miatt rohamozásra alkalmatlan lett volna! Ezzel szemben a fent leirt ütegek a Rácváros illetve a Hévíz felől és Szt. Tamás hegyéről a Vízivárosnak csakis a DK-i falát lőhették! Istvánffy leírása valójában erre a falra vonatkozik, ennek is a Kis-Dunához közel eső Ny-i végére, amikor a következőképpen határozza meg a helyet: „pars muri Aquariae urbis, quae ad occidentem solem vergit, satis lato facto hiatu concidit ... quum mondum XV. passibus latior aditus esset patefactus." azaz a „Víziváros falának egy része, amely (ahol az) napnyugat felé fordul". Véleményem szerint DK-i városfalnak arról a szakaszáról van szó, amely a Kis-Duna partjánál Ny-nak fordul. Itt állott a I Iévízfürdő tornyának (Ilidzsa-Kuleszi) nevezett félköríves rondella (olykor „sarokköröndnek" is nevezték), amely a városfalon belül, 1560-63 táján „Szép Rusztem" budai pasa által építtetett hévízfürdőről kapta a nevét. A fürdő épületének jelentős maradványait a mai Katona István utca 6. és 8. sz. házak falaiban és az előttük végzett régészeti ásatások során azonosítottuk. A sebesülés helye a korunk megfelelő vázlaton (nyíl) és Esztergom jelenlegi térképén (hosszabb nyíl, a rövidebb az emléktábla helyét jelzi) Nézzük, mit mond a továbbiakban Istvánffy: „... Mátyás főherceg a vezérek tanácsának engedve a Kurtz-féle-féle ezredből 800 katonát választott ki azzal, hogy a nyíláson át behatoljanak. Ezek vezetőinek önként ajánlkoztak Pálffy Miklós, Nádasdy Ferenc, Praun a komáromi kapitány és maga Engelhart Kurtz is." Május 19-én történt meg a támadás, azonban a rohamozókat mintegy 2000 főnyi török (janicsár) sorfala és golyózápora fogadta, úgy, hogy a szörnyű öldöklésben legalább 200 ostromló meghalt. A támadók kénytelenek voltak meghátrálni. Maga Pálffy és mások is, akik a repülő lándzsák, robbanó cserépgránátok és golyózápor közt életüket kockáztatták - csak úgy menekült meg - írja Istvánffy, hogy „egy