Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története

Tartalom - II. BALASSA BÁLINTRÓL IRT CIKKEK ÉS BIOGRÁFIÁJÁNAK RÉSZLETEI

108 családostól, a vádaskodók a helyükbe ülhettek, mindaddig, míg rájuk nem került a sor." A nemzetségek összetartó érzése, amely a birtokok osztatlanságát fenntartotta és indokolta súlyos válságon ment át a 15-16. század folyamán, s csupán üres formává süllyedt. Az indulatok teljesen elszabadulnak s mindenki marakodik mindenkivel, testvér a testvérrel, gyermek az anyjával gyám a gyámfiával. Mindenki ott szerez, rabol magának, ahol tud, s ebben egyetlen főúri család sem kivétel. Végigtekintve Bálint életén sajnos neki sem jutott ennél különb sors. Még alig jött haza már is ellentétbe került a Jóságos" nagybácsival, Andrással... A bajok legfőbb forrása az osztatlan vagyon volt... ...Apjától örökölt pörös ügye volt a salgói birtok. Ezt apja még 1573-ban kapta a királytól a magvaszakadt Derenchényi István után... Bűnt követett el, mivel a bányamesterre emelte kezét, s kecskéit a bányavidéken legeltette. Bálintot duhaj és vad főúrnak tarthatnánk, pedig abban a meggyőződésben élt, mint mindig, hogy jogosan cselekszik. S ha az önbíráskodást, amelyért oly sokszor megfedték, nem nézzük, neki kell igazat adnunk.. .(Szcrk.: Bármennyire jogosnak tűnt Bálint tette)... a király és a kamarai hatóságok nem Bálintot védték, hanem a gálád bányamestert. S ellenségeinek száma nem csökken, sőt gyarapszik.. .Élete talán leghosszabb pere, amely eltartott egészen 1593-ig a Szentiványiakkal folyt... Bálint ezt sem nyerte meg, mivel a tárgyaláson szokásához híven nem jelent meg, ami hanyagságnak minősült, s ellenfelei, a felperesek ismét győztek felette. Bálint vérmérsékletére jellemzően, csak perelni és rácsapni tudott ellenfelére, de a kitartás hiányzott belőle, az ítélethozatalokon általában nem jelent meg, s legfeljebb csak írásban mondja el panaszait az őt ért sérelmekről. Hiába áldozott rá sok időt és még több pénzt, akarata gyenge volt, s előbb utóbb belefáradt a pereskedésbe és érdeklődése más felé fordult, s pereit könnyelműen elvesztette. Fiatalos hévvel és nemtörődömséggel ejti el az őt ért sérelmeket és adósságokat... Bálintot ismét elítélhetnénk (Szcrk.: pl. a Zólyom várossal folytatott pereskedéséért), hogy nem hajlandó a város évszázados jogait tiszteletben tartani O azonban megint másként gondolkodott. Úgy érezte mindehhez joga van, mivel tudta és emlékezett rá, hogy még 1575-ben a zólyomiak egy tűzvész alkalmával agyonverték apja hű emberét, kékkői várnagyát, Pintér Benedeket. A város kegyelemért könyörgött apjához, majd Bálinthoz és Andráshoz. Ezért, ő érezte magát a várossal szemben fölényben, s mindent megengedett magának. Nem érdekelte az sem hogy rövidesen ismét meggyűlt a baja a zólyomiakkal egy szoknyakaland miatt. A hodrusbányai Sommernéra, egy hentes özvegyére támadt - „s azt csak a sikoltozására odasereglőnép menti ki a nó'rabló karjaiból. Az özvegy a tanácshoz fordul, a tanács fölír a királyhoz. Ernő főherceg követeli a bűnös megbüntetését. Balassa Bálint három idézésre se jelenik meg a bíró előtt. Aztán békésen simítják el az ügyet. S a zólyomiak nemcsak a hentcsné miatt haragusznak rá, hanem züllött élete miatt is, amely miatt őmaga így mentegetődzik: »írták azt is, hogy én éjjel-nappal iszom, és hogy én mind szolgáimmal eszve