Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története

Tartalom - II. BALASSA BÁLINTRÓL IRT CIKKEK ÉS BIOGRÁFIÁJÁNAK RÉSZLETEI

102 zott nagy akaratával mintsem ösztönös és mélyről lobbant tűzzel, inkább tudatos alkalmazkodással, mint elragadtatott spontánsággal. A nagy lírát pedig nem a józan alkalmazkodás, hanem épen az elragadtatott spontánság szüli. Ama régi istenek a természet istenei voltak; s a magyarság hiába iparkodott teljes jóhiszemmel beleélni magát oly világnézetbe, mely a Természet megvetését, sőt megtagadását hirdette. Az európai magyar kultúra gyümölcsei csak akkor hajthattak ki, mikor maga a nyugati lélek is visszatért a természet csillogó és édes forrásaihoz. S így történt. Mikor jött a nagy európai föllélegzés a reneszánsz, a magyar az elsők egyike, akik hosszú és mély lélegzetet vésznek a Nagy Lélegzetet mely egy reflex önkénytelenségével váltja ki önmagát egy néptől a másikig. A Balassa lélegzete volt ez, a gyönyörű mezőkön: az első magyar költői egyéniség jelent meg a földön. S ez volt az igazi magyar renaissance: nem valami kész akart majmolás nem az udvar reneszánszának pünkösdi királysága, a Mátyás király olasz művészektől és humanistáktól nyüzsgő palotáinak efemer ragyogása, amit oly hamar kioltott a török hódítás. De semmiféle vihar nem olthatta ki a lángot, mely végre megfogant a magyar lélekben - íme; ez. a legrégibb nagy magyar poéta a magyar reneszánsz igazi reprezentatív man-jc immár a sötét harcok idején élt, - s a barbárság elleni küzdelemben esett el, itt Esztergom várában, háromszázegynéhány évvel ezelőtt. Idézzük őt, ezt a magyar Villont, ahogy nevezik, élet- és természetszeretetével, pompa és színkedvelésével erőszakos, nagyúri vérével, ahogyan első látásra föltűnik, gőgös és kalandos száműzött, rablólovag és csavargó. Őbenne támadtak föl a régi istenek, s benne békültek ki a Nyugat új isteneivel. Mert vad harcos volt és művelt költő és európai szellem és magyar lélek. Harcai és gáláns szerelmei között, és lova mellett a füvön fektében, olasz és latin reneszánsz költőket olvasott, s Nyugat c hangjai fölszabadították benne Kelet meleg fantáziáját és indulatait, melyeket fajában épp e Nyugat vallása oly soká elnyomott, s némaságra ítélt. így lett ő művészi és európai magasságra emelője a virágénekeknek, a régi magyarság e pogány szerelmi és természeti lírájának. Keleti képgazdagság s bibliai párhuzamosság jellemzi ezt a lírát, mely a nép elnyomott és elnyomhatatlan mélyeiből eredve, fölhatott, és iskolát csinált a legmagasabb körökben, a hatalmas oligarchák kastélyaiban. Ezekkel a szavakkal foglaltam össze a Balassa jelentőségét és hatását, mikor nemrég egy párisi folyóirat fölkért, hogy rövid cikkben ismertessem még a magyar irodalom főbb alakjait és áramlatait a francia közönséggel. Ha a költő emberi alakját is meg akartam volna rajzolni, nem kevésbé fényes képet festhettem volna azokból a köztudomású romantikus adatokból, amelyeket minden iskolakönyvben megtalálok róla. Balassa, akiről több regényt írtak már, valóban regényalak. Regényes már a miliő is, ahol született és felnőtt: az égbenyúló Kékkő vára, a vad, pompás gyermekkor, vitézi próbák és játékok közt, égy híres és szigorú prédikátor lelki vezetése alatt. Aztán: apját a bécsi udvar különös vádaskodások alapján elfogatja - üldözés, bújdosás, - majd ismét kegyelem, s a megnyílt császári kegy! Mennyi kaland és látvány az ifjúnak, aki 21 éves korában ott van Bécsben a Rudolf koronázási ünnepélyén, sőt produkálja magát és egy magyar