Leel-Őssy Lóránt: Az Esztergomi Balassa Bálint Társaság története

Tartalom - II. BALASSA BÁLINTRÓL IRT CIKKEK ÉS BIOGRÁFIÁJÁNAK RÉSZLETEI

101 bölényfejes, csillagos címerállatot két koronázott sárkány is köríti. Barokkos kar­tuson kívül a tulajdonos neve, címei olvashatók. Mind a prímási, mind a káptalani levéltárakban, számos, a költőre és csa­ládjára vonatkozó irat maradt. Újabban a Bibliothékában is találtak egyet. Ipolyi Arnold leveles-gyűjteményében van a költőnek egy levele. Ezek legtöbbje peres irat. Ismeretes a költő áttérésével és újabb házassági kísérleteivel kapcsolatban keletkezett szentszéki ügyiratok. Ezek azonban nem témái mostani dolgozatom­nak. Babits Mihály ,, Balassa'felolvasása Esztergomban Részlet Balázs Eszter és Seimeczi Anna Limes 1999. 2. sz.-ban megjelent tanulmányából A Szerzők 137-151. oldalakon részletesen elemzik Babitsnak a megjegyzé­seit Dézsi Lajos, Waldapfel József tanulmányairól. Továbbá megemlítik azt is, hogy a költő cikket irt a Nyugat-ban Balassáról, amit francia, holland és német nyelvre is lefordítottak. Közlik azt is, hogy „A harmadik tanulmány... 1917-ben jelent meg „Irodalmi problémák" című kötetben. Maga a Balassa-felolvasás nem most jelenik meg első ízben, korábban Ambrus Katalin gondozásában látott nap­világot. (Ambrus K.: Babits Balassi-képe. In: Mint különös hírmondó. Szerk. Kelevéz Ágnes, Bp., 1983. 81-96.)." Mindezek ellenére itt is közlünk részleteket „Babits Mihály: Balassa" című tanulmányából, mivel azok nemcsak a költő zsenialitását elemzik és hangsúlyoz­zák, hanem rámutatnak a költő különös személyiségi vonásaira is, amiket dűlt betűkkel emelünk ki. „... Az a szellem, akit ma akarunk idézni, hölgyeim és uraim, a magyar irodalom első nagy költői egyénisége, a legrégibb nagy magyar poéta, nem érke­zett mindjárt a magyar kultúra bölcsőkorában - mégha csak az európai magyar kultúrát értjük is. Több mint félezer év telt már le mióta Szent István Szűz Mári­ának ajánlotta föl pogány országát - aki ezúttal egy kicsit a Nyugati Kultúra isten­nőjeként is szerepelt, mert a magyar az új vallásban kezdettől fogva az új kultúrát látta - azaz alkalmazkodást az új környezethez, mely nem tűrte a pogány, nomád erkölcsöket. Késő jövevénye a nagy népvándorlásnak, egy művelődni kezdő ke­resztény Európa közepén: ha nem tud alkalmazkodni, elpusztul. Szent István magyarjai teljes józansággal ítélték meg a helyzetüket; s amikor lemondva, tán fájó nosztalgiával de a véglegesség tiszta érzésével lemondva a régi istenekről, Nyugat felé, a kereszténység felé fordították lelküket irodalmunk fejlődését is oly úton indították el, amelyen nem volt visszatérés. S azóta a magyar lélek együtt érez és él, szenved, vonaglik a Nyugat lelkével, úgy követve annak szellemi áram­latait, mint ahogy a legkisebb fa is arra hajlik a szélben, amerre a nagyok. Ám a régi istenek makacsok voltak, s első bosszújuk a magyar középkor szellemi med­dősége. A magyar híven és elszántan ölti magára a keresztény csuhát; utána csi­nálja a szenteknek önsanyargatásait, utána álmodja a misztikusok álmait - de mindezt inkább egy neofita engedelmes buzgalmával, önmegadásával, elhatáro-

Next

/
Thumbnails
Contents