Lánczos Zoltán: Esztergom környéki babonás történetek

- 5 A Juszalagos hegy kincskeresői. A hatalmas nagybirtokok árnyékában élő, az érseki uradalmak gazdatisztjeinek kényére-kedvére kiszolgáltatott esztergomkörnyéki nép óriási többsége véres verejtékkel kellett megdolgozzon legelemibb megélhetési lehetőségeiért. A nyomor, a küzdelmes élet közepette - lélektanilag érthetően - szivesen engedték át magukat az álmodozásnak, szivesen elhittek minden mesét, mely azon hitüket táplálta, hogy egyszer kitörhetnek nyomasztó, megalázó osztályhelyzetükből és ők is igavonókból élvezőivé váljanak az életnek, hem csoda tehát, hogy hittek őseik, szegény sorsú elődeiknek minden - talán az éhség által kiváltott extázisban született - meséiben. Az előbbi történetben emiitett pilisszentléleki emberhez hasonlóan a megyében sokan, nagyon sokan váltak "kincskeresőkké". Ezeknek egy csoportjának emlékét őrizte meg Burány János /l./ Akik nem ismerik az éhség, a nyomor ma elképzelhetetlen gyötrelmeit, csak mosolyognak ezek naiv hiszékenységén. ho de térjünk a tárgyra : Esztergom és Dobogókő között, a "

üuszalagos-hegy" északi oldalában még a XIX. század végén is sok kincskereső kisérelte meg, hogy az elődöktől hallott módon megtalálja a hegy "csodás kincsét". A számtalan sikertelen próbálkozás sem oszlatta el a kincs létezésébe, megtalálhatóságába vetett hitet. A sikertelenséget mindég annak tulajdonitották, hogy a próbálkozó nem tartotta be hajszálpontosan azokat a misztikus szertartásnak mondható előírásokat, melyeket a babonás ősök fantáziája agyalt ki. Időközonkint meg-megjelent a hegyoldalon lévő útelágazásnál egyegy kincssóvár ember. Elővette zsebéből a "Kristóf-imádságot"» melynek papírtekercsre irt, egetostromló könyörgéseket tartalmazó szövegét jellemezte, hogy a szavakat megszakítás nélkül