Lánczos Zoltán: Esztergom környéki babonás történetek
- 6 egybeírták. Szentelt viaszgyertya fénye mellett kellett az imát felolvasni, majd találomra kiszemeltek a közelben egy pontot, mely körül ásójuk hegyével bűvös kört vontak. Céljukra koncentrálva figyelmüket ásni kezdtek - mint Burány János irta : "...és egész éjjel verejtéktől gyöngyöző arccal folytatták a munkát; némán, szótlanul, ellentállva az ördög incselkedéseinek és ijesztgetéseinek, - ki hol ember alakjában intézett hozzájuk tévesztő kérdéseket; kacagtató ötleteket, vagy bosszantó, gúnyos kifakadásokat és szidalmakat, - hol a vadállatok orditó, bömbölő hangjával és villogó szemeivel ejtette őket remegésbe, majd zivatart és zuhogó záport kerekitett nyakukba. Ök azonban men ijedtek viszsza semmitől, mert hisz ott volt náluk a kis fafeszület, meg a szentelt tömjén a zsebükben, a rossz lélek nem árthatott nekik, de különben az első hangra, vagy megfutamodásra, a kincs még tiz ölnyivel mélyebbre sülyedt volna." /2./ Hajnal hasadtáig dolgoztak, s akkor megindultak hazafelé, egész ut oil azon gondolkodva, vájjon milyen hibát követtek el, hol vétettek az előirások ellen, mi lehetett az oka, hogy nem találták meg a kincset ? he nevessük ki ezeket az embereket, líem azonosithatók a mai "kincskeresőkkel", akik munka nélkül, minimális kockázattal akarnak többek között a Lottó és a Totó révén gazdagokká, dúsgazdagokká válni. Korunk eme kincskeresőinek meg vannak megélhetési lehetőségeik, nem tudják mi az éhség, a nyomor és a nélkülözés. Egy összehasonlíthatatlanul haladottabb kor, egy nagyon fejlett lcultura és - nem utolsó sorban - nem egy diktatórikus, hanem egy s zoc ialista állam polgára i, akik a mult kincskeresőivel szemben, nem nyomorúságos földkunyhókban, hanem emberhez illő lakásokban laknak, akik bérminimumát körültekintés alapján született munkatörvények szabályozzák és akik öregkorának kulturált nyugalmát szociális rendeletek, végső, legrosszabb esetben minden igényt kielégitő szociális otthonok biztositják. Tehát a hajdani esztergomkörnyéki kincskeresőket - dialektikusan - az ő koruk szemű-