Lánczos Zoltán: Esztergom környéki babonás történetek
- 4 szinültig voltak kincsekkel. Az arany pénzeken, ékszereken és drágaköveken szikrázva csillogott gyertyájának fénye. Mohón nekilátott "batyujának megtöméséhez, majd zsebeit, ingét is telerámolta, s folytatta útját a barlangban, hogy megtalálja a másik kijáratot. Ment, mendegélt és a nyirkos barlangban egyre szűkebb lett a járható ut. Már alig fért el a batyuval. Alig volt már kenyere és gyertyája, a nyilás pedig egyre szűkült. Már csak négykézláb kúszhatott benne, foszladozni kezdett a ruhája, térdei és tenyerei az éles kövektől felsebesedtek. Lassan a batyuval már nem is fért el a vágatban, le kellett tennie és csak annyi kincse maradt, amennyi a zsebeib? és az ingében elfért. Kétségbeesetten kúszott előre. Már a gyertyája is elfogyott, egyre csüggedtebben tapogatódzott a sötétben. Végre derengő fényt pillantott meg a távolban, feléledt a reménye, uj erő szállta meg, megkönnyebbülten látta, hogy a még mindég szükülő járat vége a szabadba vezet. Ez a hátralévő útszakasz azonban már olyan szük volt, hogy ingének és zsebeinek lciüritése után is csak nagy nehézségek árán tudta magát keresztülpréselni, ruhája is teljesen lefoszlott róla. líagy nehezen mégis csak sikerült kijutnia a szabadba. Maradék ereje is cser benhagyta, eszméletlenül terült el a nyilás előtti tisztás pázsitján. Sebekkel boritott testére órák múlva bukkant rá néhány arra vetődött szénégető. Hazavitték, ahol miután magáhoztért elmondta három napig tartó vergődésének történetét, s megfogadta, hogy nem vágyik többé kincsekre. Azóta a szegény szentléleki nép még a meggazdagodás vágyát is bűnös, veszedelmes gondolatnak tartotta, senki sem mert vállalkozni az Ördögbarlang mérhetetlen kincsének megszerzésére. / V.ö. : Turisták Lapja. Il.évf. 7-8.szám 2^9-2010. 1./