Lánczos Zoltán: Esztergom környéki babonás történetek
E Janus-arcu város történetére a legerősebb bélyeget hosszú évszázadok alatt a római kereszténység nyomta rá. Nem csoda, hogy az innen kisugárzott, hitre és nem tapasztalatokra alapozott világszemlélet a csapongó fantázián alapuló hiedelmek, babonák, legendák egész sorát termelte ki. Ma már csak megmosolyognivalók, de tanulságosak, városunk történei méhez tartozó kis epizódok, melyeket kegyeletből és korismereti szempontból is meg kell őriznünk. Az alábbiakban három ilyen esztergom-kürnyéki babonás hiedelmet ismertetünk. J egyzetek. 1./ Ister a suméroknál a csillagok és a háború istennője volt. 2./ Ezt bizonyitja az ősi Halotti Beszéd szövegének sorsa is. A Halotti Beszédet nyelvészeink és történészeink a legrégibb magyar irott nyelvemléknek tartják, Hem alkalmi beszéd, amelynek szövege minden egyes halottnál változott, hanem egy rituálé, egy szertartáskönyv szöveg-része. %vel szövege nem latin, hanem magyar, joggal feltételezik egyes kutatók, hogy az István király által megalapitott magyarországi római katolikus egyház előtt a magyarság egy része a keleti, vagyis görög egyházhoz tartozott, -^bben az egyházban ugyanis a szertartások nyelve nem äiatin, hanem a nép nyelvével azonos nyelv volt. A római katolikus papok ugyan olyan buzgalommal igyekeztek ennek az egyháznak em-^ lékeit megsemmisíteni, mint a pogányságét. A Halotti Beszéd szövegét egy latin nyelvű szertartáskönyv táblájából fejtették ki. A könyvet bekötő sze r tartás szerzetes helyezte oda tömitőanyagnak. Ennek köszönhető ránkmaradása. Megjegyzendő, hogy a szöveg "eleve" szavát helytelenül azonositják nyelvészeink a "kezdetben" szóval, Hem "Kezdetben teremté isten", hanem "az élő isten teremté" Ádámot és ^vát. A magyar nyelvben a legutóbbi időkig szokásban volt az istenről mint "élő" istenről beszélni. A hivatalos esküforraa is igy kezdődött: "Az élő istenre esküszöm..." Az "eleve" szó - okleveleink tanúsága szerint is - az ősi magyar nyelven élőt jelentett.