Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

XIII. Az esztergomi nemzetőrség

XIII. Az esztergomi nemzetőrség. (1848.) 1848. március 18-án alakult meg Esztergomban a nemzetőrség, midőn az ország többi részeiben a toborzás csak május 20-án kezdődött. Együtt volt mind a négy városrész Pinke István főbíró elnöklete alatt s ősgyűlés alakjában, nyílt ajtóknál beszélték meg a leglelkesebb eszmét. A tanácskozások eredményét egy bizottság kivitelére bízták. Ez a bizottság a következő hazafias esztergomi polgárokból állott Pinke főbíró elnöklete alatt: Krakoviczer Ferenc, Meszéna János, Kakas Ferenc kapitány és tanácsosok, Leipolder József szószóló, Bleszl Albert, Nitter Ferencz, Hell Péter, Besze János, Horváth Mihály, Gianone János, Szegesdyjózsef polgárok, valamint Maiina János számvevő, Palóczy Tamás, Meszes János, Ács Flórián, Schabernák Károly, Szóda Mihály, ifj. Niedermann Ferencz, Burány János, Feichtinger Sándor, Ujváry Ferencz, Kiczing Mihály, Uhrovics Ferencz, Schönbeck Ignácz, Gantner Ferencz, ifj. Farkas Sándor, Pach Károly, Gere Antal és Szitás Antal. A négy testvérvárosban a városházaknál őrtanyát rendeztek, a hol az önkéntes jelentkezéseket igtatták. Mozgalom indult meg a testvérvárosok egyesítésére, de addig is, míg az egyesülés igéje testté válik, a szervezők megkeresték a megye alispánját, Andrássy Mihályt, hogy a négy városból alakítandó nemzetőrség egy parancsnokság alatt álljon s egy testületnek tekintessék. Alig tíz nap múlva Esztergom városának már 180 fegyveres polgársága és 660 összeirt nemzetőre volt. A testvérvárosokéval együtt az egész őrsereg 1.278 emberből állott. A nemzetőrség első dolgát a miniszter határozta meg. Rendet kellett csinálni