Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

XIII. Az esztergomi nemzetőrség

a városban, a hol a zsidók ellen több napon keresztül lázitó összejöveteleket tartottak. A miniszter leirt a nemzetőrséghez, hogy óvja meg a város békéjét épen ugy, mint az egyenlőség eszméjét. A hibás testalkatúak, a cselédek s a bélyegzett jelentkezők kimustrálása után az esztergomi nemzetőrség öt századdá alakult. Minden század maga választotta kapitányát, alkapitányát, főhadnagyát, hadnagyát, két őrmesterét és 8 káplárát. Az első század kapitánya ör. Meszes János, alkapitánya Greff József, főhadnagya Koksa István, hadnagya Meszes Ferencz lett. A másodiké: százados kapitány Takáts István, alkapitány Kollár Antal, Főhadnagy Fruhiert (Hajnali) József. A harmadik század kapitánya volt Horváth Mihály, alkapitánya Licsaer József, főhadnagya Szóda Mihály, hadnagya Maiina János. A negyedik század kapitányává Kamocsay Lászlót, alkapitányává Krakoviczer Józsefet, Főhadnagyává Niedermann Ferenczet s hadnagyává Lőrinczy Rezsőt választották. Az ötödik század kapitánya Szegesdyjózsef, alkapitánya Kakas Ferencz, főhadnagya Szigler (Sziklai) József és hadnagya Vincze Ferencz volt. A lovas polgárok Koksa István kapitány, Trenker Mihály alkapitány, Danglmajer Ferencz főhadnagy és Szejbéli József alhadnagy vezetése alatt huszonnégyen voltak. A nádor parancsnokul Besze János őrnagyot nevezte ki. Április 25-én, Ferdinánd király nevenapján tette le a nemzetőrség az esküt. Az örömnap azt jelentette, hogy Ferdinánd uralkodása alatt diadalmaskodott az egyenlőség eszméje. Hogy pedig hazánk átalakulása békés és szerencsés uton történt meg, hálaadó isteni tisztelettel kezdődött az ünnepély. Es most következik az esztergomi nemzetőrség szerencsés diadalának története. Augusztus 10-én Maurovich Rezső városbirája, Licsaer József alpolgármester, Mekler Ferencz számvevő s néhány polgár aláírásával egy jelentést olvastak fel a hadügyminisztertől, melynek értelmében az esztergomi nemzetőrségnek Komárom őrizetére ki kell vonulnia. 89