Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

XXI. Esztergom irodalma

Nagyszombatból sorsa nemsokára Pozsonyba vezérlé, hol az Emericanum felügyelőségét bízták reá. Később a társas káptalannál segéd lelkésznek választották. Knauz Nándor még papnövendék korában lépett föl kisebb irodalmi munkálataival s jellemző, hogy legelső müve novellák voltak, melyek hol a Katholikus Néplapban, hol a Keresztény Naptárban, hol a Divatcsarnokban, hol a Családi Lapokban jelentek meg Zumbur név alatt. Szépirodalmi munkálkodását azonban nemsokára megakasztja, mert Ipolyi Arnold buzdítására a történelmi térre lép s egész lélekkel az uj, az igazi irodalmi pályának szenteli erejét és tehetségét. Fáradhatatlan szorgalommal kezdte meg forrástanulmányait s okirat buvárlatait. Rövid idő múlva tudományos világunk nagy örömére fölfedezte az eddig elveszettnek híresztelt hires „Chronicon Hungarorum Posoniense" kéziratát, melyről alapos tanulmánya az U j Magyar Muzeum 1856iki évfolyamában jelent meg. Nemcsak ezért, de egyéb érdemeiért is a pozsonyi káptalan könyvtárnokul választotta s becses kéziratai és régi nyomtatványai rendezésével bizta meg. Mint főegyházi könyv- és érseki levéltáros 1860-ban jött Esztergomba, hogy azontúl állandóul minálunk maradjon s érdemei fényét városunkra sugároztassa. Irodalmi munkálkodása Esztergomban még inkább fokozódik, működése tere pedig tágul. Igy inditja meg 1862-ben Nagy Ivánnal a M a gy a r Tudományos Ér te ke zőt. Majd a következő évben a Magyar Siont, mely egyházi-irodalomtörténetünkben valóságos esemény. A Magyar Sión hat évi folyama, mely Knauz Nándor gondosságával s czikkeivel olyan nevezetes álláspontot foglalt el történelmi folyóirataink között, mindenkor becses forrás gyűjtemény s adaléktár leszen s kidolgozott közleményei történetírásunk legújabb korának értékes gyöngyeinek vehetők. 146