Kőrösy László: Esztergom – Történeti emlékkönyv

XVIII. Az esztergomi nép

- Együttünk e házhol mint kűdött posta, ha le'nne-i elegendő szálásunk bejebb kerűni. A hogy engedelmet kapnak, leteszik a bethlehemet s jobbról balról megállanak. A pásztorok ezalatt leheverednek a földre. Maga a bethlehem czifra papírból van csinálva tornyocskákkal, csengőkkel és papirlánczokkal. Belül a kis színpadon fából faragott alakok láthatók. Középen az istálló a szent családdal, köröskörül pásztorok, messzebbről a város felől jönnek a napkeleti bölcsek. Az istálló fölött aranyos felhőn trombitás angyalok. Az összes alakokat hátulról fabotocskákkal mozgatják. Mire az angyalok a betlehem csengőivel beharangoztak, megszólalnak énekhangon: - Betlehemnek pusztájába pásztorok vigyázatába nagy örömöt hirdettek, hogy mink most a pásztorokká dicséretét mondhassunk gróliát kiáthassunk. Grólia! Dicsősíg a magos ménnybe, Jézusunk a Betlehembe. Ki láttya a szíp ragyogást? Aki várja a Me'siást. Ekkor az egyik angyal a heverő pásztorokhoz lép és ezt énekli: - Pásztorok! Mennybű angya gyütt hozzátok, Be'tlehembe hogy lássátok Isten fiját, ki születe'tt a jászolba barmok között. A pásztorok fölkerekednek fektükből s az angyal folytatja: - Elmenenek köszöntísre, szíp ajándík a kezükbe. Éggyik báránt, másik sajtot; eggyik tejet, másik vajat. Adássá a magos ígbe, Fíju isten dicsősígbe. Most megszólal a másik angyal a betlehem balján: - Kis madárkák szólijatok, dícsírjíték ura tokot. Fülemile, csizécske, kanáricska szójatok! Szűz Márija szűte Jézust Be'tlelie'mbe kis Jászóba, rongyos póla takaróba. Ojan szípen csicsígatta: aluggyá e, aluggyá e szíp virágom, kis magzatom, csicsíja búja. Ekkor mindakét angyal mozgatni kezdi a bethlehem alakjait. A pásztorok pedig a következő nótára gyújtanak: Pásztorok, pásztorok, kejetek fő mingyá, Üdvözítő Jézus most született z'ppen. Keressük fő szípen íjje is me'glátyuk, mer 118